A hét ferences vértanú – Hajnal Zénó, Károlyi Bernát Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael– 1944 és 1954 között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Mártírhaláluk ideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyarországot rabigába hajtó reguláris és partizáncsapatok, valamint a támogatásukkal kiépült rendszer számára az élet nem volt érték, és a kommunista rezsim még nem ismerte fel, hogy a vértanúk vére az egyház magvetése.
Mindannyian Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Rendtársaik és a hívek körében emlékük és tiszteletük haláluk pillanatától kimutatható, és ma is eleven. Az elmúlt két évben kilencven tanút hallgatott ki az egyházi bíróság, és a történészbizottság egy hatszáz oldalas tanulmányt készített. Mindezt és a különféle forrásokat le kellett fordítani olaszra. A Szenttéavatási Kongregációhoz kerülő dokumentáció közel háromezer oldalt tesz ki. Szeptembertől ott folytatódik az eljárás.
Az almáskamarási iskola névadója, Károlyi Bernát (1892-1954) az első világháborúban ferences tábori papként vett részt. Utána különböző ferences templomokban szolgált, amikor pedig a rendtartomány beindította a kínai missziót, annak lett a vezetője. 1929-ben Paokingban telepedtek le a magyar ferencesek, ahol az evangélium terjesztése elsősorban karitászmunkán keresztül történt. Népkonyhákat nyitottak, időseket, betegeket ápoltak, árva gyermekeket fogadtak be.
A szerzetes 1938-ban visszatért Magyarországra, és a kínai misszió anyagi háttérének biztosításán fáradozott. 1940-től a kecskeméti ferences rendházban házfőnökként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a kecskeméti zsidóság mentése. Hamis dokumentumokkal segítette őket, majd egyeseket ferencesnek öltöztetve bujtott. Az orosz front közeledtével a város polgári vezetői elmenekültek, és gyakorlatilag Bernát atya vette át a város irányítását. A kommunisták embertelenségei ellen szintén felemelte a szavát, ezért üldöztetésnek volt kitéve.
A Barankovics-párt színeiben 1947-ben országgyűlési mandátumot szerzett, melyről azonban hamarosan lemondott más javára. Mikor Kecskeméten politikailag már lehetetlenné vált a helyzete, a rend Pasarétre nevezte ki házfőnöknek. Itt a gyerekek támogatásáról volt híres. Bátorította őket, hogy a hitoktatás fakultatívvá válása és az iskolák államosítása után is álljanak ellent a materialista eszméknek, és maradjanak hűségesek a hitükhöz. Egy ilyen témájú prédikációja után hurcolták el 1949-ben. Vallatás közben nagyon megkínozták, és koncepciós perben börtönre ítélték.
Rabtársait saját szenvedése ellenére mindig vigasztalta, bátorította, mondogatva nekik, hogy ne adják fel, mert „itt is velünk van az Isten, és még ebben a pokolban sem hagy el minket”. „Maroknyi mennyország volt a jelenléte” – így emlékezett rá egyik rabtársa. A súlyos bántalmazások következtében 1954. március 2-án halt meg a budapesti rabkórházban.
Bernát atya születésének 120. évfordulóján, 2012-ben emléktáblát avattak tiszteletére az almáskamarási templom homlokzatán. Az ünnepi szentmise homíliájában Kiss-Rigó László püspök Károlyi Bernátot az evangélium forradalmárjának nevezte. „Ő keresztény módon lázadt a diktatúra minden fajtája ellen. Nem politikai értelemben volt forradalmár, hanem az evangélium forradalmára volt – mondta róla a püspök.
Frajka Félix így emlékezik egykori rendtársára: „A misszióban kapott betegségének gyógyítása miatt jött haza, és magával hozott egy kínai árva fiút, Siao Tamást. Tomi, aki hamarosan az ország kedvence lett. Bernát atya szerte az országban Tomival együtt népszerűsítette a kínai misszió ügyét. Sikeres missziós propagandát fejtettek ki. Olcsó és érdekes, misszióval kapcsolatos füzeteket és könyveket jelentetett meg. Ezeket én is olvastam és mint ministráns-rikkancs árultam a Jászságban. A bevétellel támogattuk a missziót.”
Károlyi Bernát és vártanú társai emléke és tiszteletük haláluk óta folyamatos és eleven rendtársaik és a hívek körében. „Életüket adták, hogy nekünk életünk legyen” – mondta róluk Erdő Péter bíboros 2011-ben, amikor megnyitotta az egyházmegyei eljárást. „Ferences testvéreink utat tapostak számunkra a 20. század viharaiban. Nyomdokaikban eljuthatunk Krisztushoz. Olyan út ez, amihez mérhetjük magunkat, életünk törekvéseit” – mondta Kálmán Peregrin, az eljárás magyarországi szakaszának felelőse.
