A Karácsony ismét odaállít minket a betlehemi jászol elé, felidézi a nyomorúságos emberi körülményeket, amelyek az evangélisták szava szerint Jézus születését kísérték.

Olykor belegondolunk, hogy a „jászol” valójában az állatok etetőhelye volt – de aztán odébb toljuk ezt a szalonképtelen gondolatot, hiszen az „istállószag” realitása már sok nekünk.

Márpedig Ferenc pápa nem kevésbé erős szavakkal írja le, hogy milyennek is szeretné az Egyházat. Az evangélium hirdetőitől azt kívánja, hogy „nyájszaguk” legyen: merészkedjenek közel az emberek életéhez, ne féljenek a velük való érintkezéstől. Olyan Egyházat képzel el, amely „sebeket szerzett és bekoszolódott”, mert ott járt, kint az utcán, ahol az emberek, és nem maradt meg biztonságos kényelmében.

Nem is késett sokáig azoknak a keresztényeknek a reakciója, akik ehelyett inkább egy „tiszta és ragyogó” Egyházat akarnának, amelynek tisztségviselői ne érintkezzenek a világgal, mert az mindjárt „megfertőzi” őket. Isten azonban már az első Karácsony alkalmával világossá teszi, hogy nem ez a távolságtartás a szándéka, és a világban nem kíván egy érinthetetlen tisztaságban mutatkozni.

A keresztény üzenet éppen abban áll, hogy a betlehemi istálló valóságos és tényleges nyomorúságában Isten megbocsátó közelsége és emberszeretete válik láthatóvá. Ferenc pápa sem mond egyebet, mint hogy Isten szeretete ma is az emberi nyomorúság közepette ragyog fel, itt érint meg minket.

A „betlehem-állítás” első mestere, Assisi Szent Ferenc ennek az ellentétnek volt az imádkozó szemlélője. A betlehem felállításával ez volt a szándéka: „Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon testi szemeimmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán.” – írja róla Celanói Tamás életrajza.

Szent Ferenc mai magyar követői előtt ez a karácsonyi eszmény lebeg, amikor intézményeikben, iskoláikban, szolgálataikban készek „sebeket szerezni és bekoszolódni”, közösséget vállalni a ma emberével, és ezzel valamit megéreztetni Isten megbocsátó és szabadító közelségéből. Néha minket is megkísért egy „steril tisztaságba visszahúzódó” szerzetesi élet képe. A betlehemi evangélium azonban képes elfeledtetni velünk a kényelem érdekeit, és arra visz, hogy jelen legyünk az emberek világában.

Ebben a magunkat felejtő, életközelséget vállaló szolgálatban szeretnénk megújulni Karácsonykor. Köszönettel imádkozunk mindazokért, akik törekvéseinkben megértenek és támogatnak minket. Legyen jutalmuk az a világosság, amelyet Jézus jelenléte hordoz. Kegyelmekben gazdag Szent Karácsonyt kívánva jó egészséggel, békességgel az újesztendőben.

a ferences testvérek