Október 4-én adták át a Szent Antal Esztergomi Ferences Gimnázium és Kollégium új épületszárnyát, amely fejlesztés útjának első lépéseit Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter – ahogy ő fogalmaz – „egyengette”. Az egykori diák rövid beszélgetésünkben személyes kötődéséről, a támogatás hátteréről és a Frankában töltött éveiről mesél. Szavai mögött ott van a nosztalgia és az a vágy, hogy az új generáció is ugyanazt az otthonérzetet találja meg az iskolában, amit ő is átélt egykor. Az októberi Franka magazinban megjelent interjút közöljük.

Hogyan született meg Önben az ötlet, hogy támogassa az intézményt, amelynek egykor maga is diákja volt?

– A támogatásról Magyarország Kormánya döntött, én, mint fejlesztési miniszter csak „egyengettem” a támogatás rögös útját. Ezzel a fejlesztési támogatással P. Nagy Sándor Arisztid atya álma is megvalósult. Arisztid atya, gimnáziumunk egykori igazgatója, még az 1945 és 1948 között időszakban küldött egy képeslapot a családjának, amely az iskola akkoriban meglévő épületeit és a templomot ábrázolta. A képeslapra a következőt írta tollal: „Ezt szeretném még beépíteni!” – kifejezve ezzel vágyát, amely ezzel a fejlesztéssel valóra vált.

Miért jelent sokat Önnek ez az iskola? Miért érezte fontosnak, hogy a Frankát támogassa?

– A Franka az itt tanulók számára, és így számomra egyszerre jelenti a fiatalságomat és az első konkrét lépéseket a nagybetűs élet felé. Az itt szerzett élmények és tanítások mutatták meg a helyes irányt az életemben. Fontosnak tartom, hogy mindenki, aki kötődik az iskolához, támogassa az ehhez hasonló „emlékeit” a maga módján – legyen az egy ima, egy jó szó, egy pozitív gondolat, vagy akár anyagi segítség.

Milyen gondolatok és emlékek kötik Önt a Frankához?

– Mindig pozitív emlékekkel gondolok vissza a Frankára. Az édesapám, az összes apai nagybátyám, és az öcsém is ide járt. Élénken emlékszem az első utamra a Frankába 1976-ban, amikor még 9 éves sem voltam. Édesapám magával hozott az osztálytalálkozójára, ahol ő megállás nélkül, lelkesen mesélte gimnáziumi élményeit. Emlékszem, ahogy mesélt a ferencesekről, a különböző osztályokról és tanárokról, Istenről, hitről, szecskákról, a reál is humán osztályokról, a szigetről, Mechlerről, Stefánról, Reiszről, Farkasról, Jeromos atyáról, a KEKI-ről. Csak mesélt, és mesélt, és én akkor még sok szónak, kifejezésnek a jelentését sem ismertem, de azt éreztem, hogy amikor ezekről beszél, akkor valami más, egészen érdekes világ tárul fel előttem Apám emlékein keresztül, amiket olyan lelkesedéssel és rajongással osztott meg velem, amilyet előtte soha nem láttam. Felnőttként, volt frankás diákként megértettem a titkot: amikor gimnáziumi emlékeiről beszélt, újra „otthon” érezte magát. Ezt érzem én is, amikor belépek a Franka ódon, vagy most már új falai közé.

Hogyan követte végig a támogatás kivitelezésének folyamatát, és milyen érzésekkel töltötte el, amikor látta az új épület elkészülését?

– Távolról figyeltem, de jól is van ez így, hiszen az én „feladatom” azzal befejeződött, hogy a támogatási okirat aláírásra került. A megvalósítás és a kivitelezés már azoké, akik nap mint nap ott dolgoznak és élik meg a mindennapokat az intézményben.

Milyen üzenetet szeretne átadni a jelenlegi diákoknak és az iskola közösségének az átadás és a használatbavétel kapcsán?

– Azt kívánom mindenkinek – legyen szerzetes, tanár, öreg- vagy jelenlegi diák –, hogy amikor belép a Frankába, érezze magát újra otthon!

***

Nézd meg a Franka épületbejárását a Katolikus Krónika legfrissebb adásában Varga Kapisztrán atyaával és Gutowski Róbert Ybl Miklós-díjas építésszel, a beruházás felelős tervezőjével itt: https://mediaklikk.hu/video/katolikus-kronika-2024-10-27-i-adas

Fotó: Franka Magazin
Szöveg: Gál Emília
Ferences Média 2024