A Megtestesülés ünnepének közeledtével Szent Ferenc atyánk első, 800 évvel ezelőtti grecciói karácsonyára készülődünk lélekben. Ehhez szeretnénk hozzásegíteni minden barátunkat, támogatónkat greccio800 című elmélkedéssorozatunkkal. Hétről hétre egy-egy ferences testvér Greccióhoz kapcsolódó gondolatait fogjuk megosztani a szélesebb közönséggel, melyek eredetileg a 2023-as Ferences Ifjúsági Zarándoklaton hangzottak el. Hangolódjon velünk Urunk, Jézus Krisztus születésének ünnepére és az első grecciói karácsony 800. emlékévére! Ma Piatrik Pió OFM elmélkedését adjuk közre.

„Érettünk útközben született.” (Zs XV,7) Karácsony titka, amelyet Szent Ferenc megragad Greccióban, Isten igaz, helyes ismeretéről szól:, arról, hogy Ő a szeretet. Azért veszi föl emberi testünket, hogy megmutassa és érthetővé tegye ezt mindannyiunk számára. Amikor megalkotta közös otthonunkat, a világot, azt is szeretetből tette és jónak alkotta, ezt hangsúlyozza a Teremtés könyve is: azért teremtette, hogy úgy szeressük egymást testvérekként, ahogy Ő szeret bennünket. A szeretet készteti arra, hogy Isten Fia az ember fiává legyen, egy legyen közülünk, testvérünkké legyen, ahogy Szent Ferenc írja A hívőkhöz írt leveleiben (1LHív 13; 2LHív 56). Mindenben hasonlóvá lett hozzánk, úgy született, úgy élt, mint mi. A Mindenható egy kisbaba képében, halandó testben, teljes szegénységben mutatta meg magát nekünk. Ez azt is jelenti, hogy Isten tud és akar is kicsi és alázatos lenni köztünk és értünk. Őt nem érdekli a látszat, és Isten népének, az egyháznak a feladata is ebben áll. Szent Ferenc zseniálisan ismerte fel ezt; nem véletlen, hogy közösségét is a Kisebb Testvérek Rendjének nevezte. 

Szent Ferenc is alázatos és kicsi tudott maradni abban a korban, amikor az egyház nagy világi hatalommal és befolyással rendelkezett. Ennek köszönhetően tudta belülről megújítani az egyházat, amelynek valódi küldetése az, hogy közel legyen minden emberhez, legyen az szegény, megvetett, nyomorult, kicsi vagy akár mások által lenézett, hiszen talán éppen ők érzik át a legjobban azt, hogy megváltásra szorulunk. Az egyháznak anyai szerepe van; benne mindenki helyet és oltalmat lel. Azt, hogy ez a közösség univerzális, nem ismer földrajzi korlátokat, nagyon jól megtapasztaltuk a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozón. Minden kultúrából, minden tájról jöttünk össze rengetegen egy cél érdekében: hogy minél inkább Istenhez tartozzunk, és közben mélyítsük az egymással való kapcsolatunkat. XVI. Benedek és Ferenc pápa is sokat beszélt arról, hogy a fogyasztói társadalom, amelyben élünk, magával hozzaa selejt kultúráját, amely akár az emberekre is eldobható tárgyként tekint, beszéljünk akár egy nem kívánt vagy beteg magzatról, egy súlyos betegségben szenvedő, szegény vagy fogyatékkal élő emberről. Nekik is ugyanúgy megvan a minden személynek kijáró emberi méltóságuk, hiszen ők is Isten képmásai. 

Rendi vezetőink a 800 éves jubileumok kapcsán írt üzenetükben így fogalmaznak: „A Megtestesülésbe vetett hitünk arra buzdít minket, hogy felfedezzük a semina Verbi-t minden kultúrában és a mai társadalomban egyaránt oly módon, hogy kibontakoztatjuk az emberség magvait, amik ott jelen vannak. Ezenfelül nem csak az élet védelmére indít bennünket, hanem arra is, hogy az élet és az emberség eszközei legyünk családjainkban és testvéri közösségeinkben, és elérjük azokat az embereket is, akiket már emberszámba sem vesznek, és akikre már csak társadalmi hulladékként tekintenek.” Ez a rövid részlet is abban erősít meg bennünket, hogy kötelességünk és felelősségünk az egész világban Isten népeként, egy közösségként jó példát mutatni ésemberként tekinteni mindenkire.

A megtestesülés folytatódik az Eucharisztia titkában. Az a Jézus, aki kétezer évvel ezelőtt megtestesült, ma ugyanúgy jelen van: szegényen és alázatosan a kenyér színe alatt, minden pompától és gazdagságtól mentesen. Szent Ferenc is ezt ragadta meg, és ezért kötötte össze a karácsony, a Megtestesülés titkát az Eucharisztia szentségével. Ezt a misztériumot azonban csak a hitben érthetjük meg, amellyelvel csak a természetfeletti által megérintett ember rendelkezik. Ezért is tiszteli Szent Ferenc a papokat olyan nagyon: az ő szavaik által ugyanis újra és újra megjelenik köztünk Jézus.

Az Eucharisztia titkának megértéséhez tehát egyfajta lelki látásmód szükséges, a testi szem ugyanis csak a látszatot veszi észre. Az Isten által megérintett és belülről átformált ember a lényeget látja – így leszünk új emberré. Mária példájára nekünk is ki kell mondanunk nap mint nap a mi saját igenünket Isten akaratára. A keresztény ember küldetése is ebben áll: hogy mindazt, amiben részesedtünk, továbbadjuk, hiszen adományainkat nem saját magunk számára kaptuk, hanem hogy másokat gazdagítsunk velük. Az Eucharisztia is ebben erősít meg: amikor közös asztal köré gyűlünk, testvérei leszünk egymásnak, és Szűz Máriához hasonlóan mi is Krisztus-hordozókká, élő tabernákulumokká válunk.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy életünkben mennyire van jelen a szegénység és az alázat. Tudunk-e Szent Ferenchez hasonlóan kicsik, alázatosak maradni? Tudunk-e a másik emberre úgy tekinteni, mint aki nem akadálya, hanem segítője akár az üdvösségünknek is, aki ötleteivel, személyével minket gazdagít?

***

A szöveg az idei Ferences Ifjúsági Zarándoklaton elhangzott elmélkedés szerkesztett változata. A teljes anyagot hamarosan meghallgathatják a ferencesek YouTube-  és Spotify-csatornáján is.

Az elmélkedések megosztásán túl karácsonyi készülődésünk részét képezi egy különleges éjféli mise is, melynek helyszíne Piliscsaba-Klotildliget lesz. A részletekért látogassanak el a ferenc800.hu-ra.

Szerkesztő: Kovács Antónia
Fotó: Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2023