Magó Teréz ferences szegénygondozó nővér tartott előadást február 6-án a Pasaréti Közösségi Házban Áldás vagy átok? A ferences szegénységi fogadalom mai dilemmái címmel.A címben foglalt kérdés mindig aktuális – mutatott rá Bagyinszki Ágoston OFM, a Szó szimfóniája – Kultúra, ferencesség, korkérdések sorozat szervezője és koordinátora. – Mit is jelent abban az egyszerűségben élni, amelyre Jézus hív minket? Mint Ágoston testvér később leszögezte: 800 éve végigkíséri a lelkiségi család életét ez a kérdés.

Magó Mária Teréz nővér már a szakdolgozatát is ebből a témából írta, annak egyfajta forráselemzését adva, vagyis évek óta foglalkoztatja a téma. Tizenhárom éve lépett be a szegénygondozó nővérekhez, tizenegy évet töltött Szécsényben, s három hete költözött át Esztergomba. A szegénységet relatív fogalomként írta le, és hangsúlyozta, ez a téma eddig is sok gazdagságot rejtett számára.

Elmondta, ferences harmadrendi szülők gyermeke, és megosztotta egy gyerekkori élményét. Édesanyja segített egy idős asszonynak, aki külön lakott a családjától, mert összevesztek. Mikor egyszer a nénitől hazafelé mentek, édesanyja megszólalt: Látod, nem kell ragaszkodni semmihez… Ez a néni sem fog bejutni a mennyországba, mert a lelke ott fog keringeni a lyukas fazekak körül.

Teréz nővér később is sokszor tapasztalta, hogy nem feltétlen azok a szegények, akikről azt gondoljuk; egy vödör vízben kucorgó, ám elégedetten mosolygó kisbaba képét mutatta a közönségnek, rajta ezzel a sorral: „Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy minden tökéletes.”

A továbbiakban a szegénységet a Szentírás tükrében vizsgálta meg. Az Ószövetségre jellemző volt az a gondolatmenet, hogy ha valakit megáld az Isten, azt gazdaggá teszi, például sok juhot ad neki. Látható az is azonban, hogy az igazak is lehetnek gazdagok, attól még, hogy szegényen élnek. Létezett az „anavim” fogalom, amely az Istent kereső szegényeket takarta; illetve sok utalást találunk arra, hogy Isten különleges gondoskodását bírja az özvegy, az árva, az elhagyatott.

Az Újszövetség történetének elején rögtön ott találjuk Annát és Simeont, akikről nemrég, Urunk bemutatásának ünnepén emlékeztünk meg: mindketten nyitottak voltak Isten belépésére az életükbe – fogalmazott az előadó.

Az Újszövetségben látni a szegénység „megérlelődését”: jó példa a Magnificat, melyben már kifejezetten az áll: „…kicsinyeket pedig felmagasztalt; az éhezőket minden jóval betölti, a gazdagokat elbocsátja üres kézzel”. A szegénység olyan belső állapot, amikor tudom, hogy nem vagyok elég, rászorulok Istenre.

Nézzük meg, mi a szegénység kérdésében az a békét nem hagyó gondolat, ami miatt újra meg újra foglalkozunk vele – biztatott az előadó a továbbgondolásra. Charles de Foucauld atyát idézte, aki frappánsan így fogalmazott: „Hogyan vehetnék jegyet az első osztályra, ha az, akit szeretek, a harmadosztályon utazik?” Vagyis, szögezte le Teréz nővér, az a dolgom a szegénységgel, hogy Jézus szegényen élt – akkor nekem is így kell élnem. (Eközben a vetítővásznon megjelent jobbról egy fél Krisztus-arc, s az előadó megjegyezte: „Jézus mindig így befigyel oldalról”.)

Jézus életének néhány momentumát sorolta fel ezután: hogy szegény családba született, hogy menekültté váltak, hogy később vándorprédikátorként nem volt jövedelme.

Majd Szent Ferencre áttérve megemlítette: rendalapítónkat is megérintette, hogy Jézus szegényen élt, ő is ezt a példát hagyta társaira, követőire.

Teréz nővér Pál apostol szavait idézte a Filippi-levélből: „bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez” (Fil 2,6). Hogy lehet, hogy nem ragaszkodott istenségéhez? Úgy, hogy „az Ő identitása a szeretet. Mekkora szabadság! Még az istenségének sem rabja” – mutatott rá a nővér. Az ember elkezd vágyni erre a szabadságra; van ennek egy íze, lendületet ad a mindennapokban – folytatta.

Felidézte Szent Ferenc eljegyzését Szegénység Úrnővel – Ferenc elkezdte az életébe beépíteni, amit Krisztusnál látott; ebből fakadt a jászolállítás, emiatt élte meg annyira „a kereszt valóságát” – érezni, látni akarta mindezeket. Ferenc mint utat választotta a szegénységet, amelyen át eljut Jézushoz.

Assisi Szent Ferenc számára fontos a tapasztalat, hogy mindent Istennek köszönhet, ezért neki akarja visszaadni: erre jó példa az a történet, amelyben a köpenyét akarja odaadni egy szegényasszonynak, aki eleinte tiltakozik is. A szent úgy éli meg: mindent kölcsönbe kapott, és valójában minden a Forrásé: a Teremtőé.

A szegénység lehetőség is: Ferenc kifejezheti általa Isten iránti szeretetét; a szegénység lényege a szeretet. Ezért tud Ferenc lelkesen belemenni olyan helyzetekbe, amelyekből mások talán elmenekülnének.

A motivációt kell eltanulni Jézustól – mondta Teréz nővér. „Mit tehetnék még? Hogyan mondhatnám még el, hogy szeretem?” Eljutunk oda, hogy a szegénységet nem kötelességnek, hanem lehetőségnek érezzük.

Mindannyiunknak elemi tapasztalataink vannak a szegénységről, konkrét tapasztalatokat ad Isten: olyan határhelyzeteket, amikor nem tudunk egyedül továbbmenni – és ez nem feltétlenül az anyagiakkal függ össze.

Szegénység lehet az idő szűkössége is, az, hogy csak 24 órából áll a nap; vagy a tehetetlenség megtapasztalása. Utalt a nővér az idősotthonbeli találkozásaikra: a családtagokkal, akik végül könnyeikkel küszködve beadják rokonaikat, akiken szeretnének segíteni, de egyszerűen nem képesek rá.

Fájó terület a kapcsolatok szegénysége; a magányt az elmúlt években, a járvány alatt sokan megtapasztalták – sokak számára ez a valódi szegénység.

Beszélt Teréz nővér a segítő munkájuk során megtapasztalt tehetetlenségről, hogy nem tudják megváltoztatni például egy falu kultúráját, se „kivenni a drogot a világból”. „Ez a mi szegénységünk” – mondta, de leszögezte: Isten ott van, és mindannyian rászorulunk.

Azt is mindannyian megsejtjük, mik azok a „lyukas fazekak”, amelyekhez nem kell ragaszkodni, mert megkötözik a lelkünket – fogalmazott.

Mit kell kezdenem a saját tehetetlen helyzeteimmel? – tette föl a kérdést Magó Teréz. Elmondta, Esztergomban a gondjaira bízott jelölt nővérrel meglátogatták a fogyatékkal élőket, gitároztak és énekeltek nekik, és azt érezte, ennyire van szükség: csak legyél ott, és szeresd! Nem kell semmit tenni, ez csak történik. Isten az, aki  cselekszik.

A Szó szimfóniája sorozat előadásai után mindig alkalom nyílik kérdésekre, beszélgetésre is.

A szegénységi fogadalom kapcsán, kérdésre válaszolva Teréz nővér elmondta: a fogadalom mélyén az önkiüresítés vágya van; és az a vágy, hogy meglássam a helyzeteket, amikor valamit odaadhatok. Elmondta, közösségenként más a szokás, más a szegénység kultúrája.

A mindennapokban – osztotta meg a következő kérdésre felelve –, mindez sok kudarcélménnyel is jár, őket is bántja a tehetetlenség; ez nem olyan, hogy „Szent Ferenc szalad mezítláb a tarlón…” Jó, hogy vannak társak, együtt éljük meg a kudarcokat is, segítenek továbblendülni a mélypontokon.

Egy szintén a szociális szférában dolgozó kérdező azt szerette volna tudni, hogyan tudnak a nővérek újból és újból továbbmenni, miből nyernek erőt?

Teréz nővér azt felelte: tényleg Istenből, ez nem klisé. Újra és újra visszatalálni, lerogyni az Oltáriszentség elé, nézni az eszköztelen Krisztust. Éveken át úgy tenni valamit, hogy nem sok látszata van, az próbára teszi az embert. Emellett természetesen fontos a kikapcsolás, kikapcsolódás is.

Következő kérdés arra vonatkozott, milyenek a találkozásaik azokkal, akik hit nélkül, de hasonló területen tesznek valamit. Teréz nővér szavai szerint a hittől függetlenül sokakban él a segíteni akarás, és ez jó közös pontot jelent. Van, hogy beszélgetni se kell, „csak tesszük együtt a jót”. Elmondta, muszlim önkéntesek is szoktak érkezni hozzájuk. Azt kell keresni ebben is, ami összeköt – szögezte le, s hozzáfűzte: akikkel így találkoznak, azoknak nem kell magyarázni a hitüket.

Arra is rákérdeztek a közönség soraiból, milyen igazából, konkrétan a ferences szegénység: lehet-e három edzőcipője valakinek, vagy értékes könyvtára?

Teréz nővér elmondta, tulajdonképpen nincsenek konkrét szabályok, mert a szabály az a regula, az pedig az evangéliumra épül, de nem sok konkrét utasítást ad – ők is egyénenként változó módon élik meg. Van egy rendi hagyomány, de az tág kereteket ad. Nincs saját bankszámlájuk, saját autójuk, minden a rendé – de mindennap ehet felvágottat, ha akar, nem úgy, mint sok szegény család, akikkel foglalkoznak…

Végül a sorozat házigazdája, Bagyinszki Ágoston ejtett néhány szót a következő alkalmakról: Horváth Pál beszél március 6-án a ferences teológia és a korai természettudomány kapcsolatáról; majd áprilisban kerekasztal-beszélgetés lesz a 800 éves ferences jubileumról; májusban pedig Kauser Tibor, a Ferences Világi Rend miniszter generálisa lesz a meghívott előadó.

Verestói Nárcisz
Fotó: Gieszer Richárd
Ferences Média, 2023