Az előző egyházi év Krisztus Király vasárnapján a Golgota-jelenet evangéliumával ért véget. A jobb oldali lator így szólt: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba.” (Lk 23,42) Most pedig az új egyházi év Mária igenjével kezdődik: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)

Látszólag nehéz volna két ilyen, egymástól ennyire távol álló személyiséget találni: az egyik egy halálra ítélt, gonosztevő férfi, a másik egy ártatlan, fiatal leány. Mégis összefűzi őket az, hogy ki tudtak lépni saját élethelyzetükből, hogy teret engedjenek Istennek. A jobb lator üdvösségének a kulcsa az volt, hogy ki tudott lépni bűnei és bűnei következményeinek béklyóiból, hogy képes volt háttérbe szorítani a keresztre feszítés egyébként elviselhetetlen gyötrelmeit. Élete döntő pillanatában Istenre tudott figyelni, és attól kérte élete megmentését, aki ezt egyedül megadhatta neki: Jézustól.

Mária élete pedig azzal vett fordulatot, hogy elvállalta az istenszülőség szép hivatását, és ezáltal nemcsak ő maga indult el a szentté válás útján, hanem benne az egész emberiség az üdvösség várományosává vált.

Mindketten megmaradhattak volna eredeti helyzetükben: a jobb lator a balhoz hasonlóan a káromkodó lázadásban, Mária pedig az egyszerű, galileai élet békés unalmában.

De mégis: mind a kivégzésre váró bűnöző, mind a vidéki leányka felismerte, hogy Isten közelít hozzá, és neki csak ki kell tárnia az élete ajtaját – hogy az élete kiteljesedjék és értelmet nyerjen.

Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten eljön hozzánk. Arra figyelmeztet bennünket Jézus születésének ünnepe, hogy nekünk is megvan a lehetőségünk kaput tárni a hozzánk szeretetével közelítő Istennek.

A bűn és a közöny ellen nem azzal tudunk küzdeni, hogy nemet mondunk rájuk, hanem azzal, ha igent mondunk az Istennek, és megnyitjuk számára az életünket.

Most, 2022 karácsonyán nem tudjuk, mit hoz a következő esztendő. Háború vagy béke, hideg vagy meleg, bizonytalanság vagy nyugalom, veszteségek vagy építkezés. Lehet miért aggódnunk. Ráadásul e veszélyek és bizonytalanságok nagy része bőven fölöttünk áll, nincsen semmilyen ráhatásunk, hogy megszüntessük vagy megváltoztassuk őket.

A 2023-as esztendő kezdete ezért a karácsony misztériumával szembesít bennünket: az életünk akkor lesz rendben, ha ki tudunk lépni földi életünk béklyóiból, és befogadjuk a hozzánk közelítő Úristent, és ezáltal az életünk, a családjaink, a házaink a közénk testesülő Jézus Krisztus otthonává, betlehemévé válnak.

Ezt szemléljük Szent Ferenc életében is. Amikor a San Damianó-i kereszt előtt imádkozva meghallotta Jézus szavát, először a saját életében váltotta életre az evangéliumot, majd társak csatlakoztak hozzá, akinek regulát, vagyis életszabályt adott. Greccióban a karácsonyt ünnepelve a helybéliek szívében és házaiban tette élővé Jézus Krisztust. Végül Alverna hegyén Jézus sebhelyeit elfogadva egészen hasonlóvá lett hozzá, majd boldog halálában isteni életének részesévé vált.

Amikor most megkezdjük a ferences jubileumi időszakot (2023–2026; a ferences életszabály születésének jubileumától Szent Ferenc halálnak 800. évfordulójáig), akkor erre hívunk minden jószándékú embert: nyissanak ajtót a mindannyiunk élete ajtaján kopogtató Jézus Krisztusnak, és e világ minden fájdalma és bizonytalansága között érezzék meg annak az édességét, hogy velünk az Isten!

Tisztelt Támogatónk! Amikor most megköszönjük segítségét és adományait, imádságát és bátorítását, amelyet az elmúlt évben, években Öntől is megtapasztalhattunk, kívánjuk, hogy Ön és hozzátartozói is megélhessék karácsony örömét. Az Ön támogatása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy intézményeinkben és szolgálatainkban továbbadhattuk az ünnep örömhírét: velünk az Isten! 

2022 karácsonyán 

a ferences testvérek