A ferences szegénykonyha harminchárom éve biztosít rendszeres meleg ételt a Szeged környéki rászorulóknak. Az alsóvárosi ferences rendház udvarán naponta több mint száz adag ételt osztanak ki, ami életmentő is lehet, különösen a téli hónapokban. Miért és mikor alakult meg a szegénykonyha? Milyen célokat tűzött ki az induláskor, és ezek hogyan változtak az évek során? Milyen társadalmi problémákra próbál válaszolni a működése? Fejes Antal atya, a szegedi kolostor házfőnöke és Török-Székely Zsófia, a szegénykonyha koordinátora mesélt nekünk.

A szegénykonyha eredete 1991-re, Zatykó László atya Szegedre költözéséig nyúlik vissza: „László atya házfőnök-magisztersége idején kezdődött a szolgálat. Az addigra nagyjából felújított szegedi rendház – hiszen borzalmasan lepusztult állapotban kaptuk vissza a rendszerváltás után – ekkor már növendékházként tudott üzemelni, és fogadni tudta a mintegy huszonöt növendéket, akik éppen befejezték esztergomi újoncévüket, a noviciátust. A következő évben újabb húsz elsőfogadalmas került Esztergomból Szegedre, akik a teológia tanulása mellett szintén be tudtak kapcsolódni a helyi feladatokba, így a szegények étkeztetésébe is” – emlékszik vissza Fejes Antal atya. „Eleinte csupán néhány éhes ember tért be esténként, akiket spontán módon, főként az aznapi ebéd maradékából, esetleg azt feldúsítva tudtak étellel ellátni a testvérek. Az idő múlásával azután egyre több éhező kopogtatott, így nagyobb szervezést, odafigyelést igényelt az ellátásuk. Ahogy teltek az évek, egyre több önkéntes, külsős segítő, főként a plébánia hívei, illetve önzetlen céges és egyéni támogató kapcsolódott bele ebbe a szép munkába.”

A kezdeményezés célja nem csupán az étel biztosítása, hanem a tisztelet és az emberség  kifejezése is a nélkülözők felé. „Nagy fejlődést jelentett, amikor a kilencvenes évek végén különálló  épületrész – konyha és ebédlő – is megépült a rendház udvarának sarkán, ahol nyugodt körülmények között készülhet el a főtt étel, és vacsoravendégeink – így hívjuk őket – kényelmesen le tudnak ülni, egyszerre akár harmincan. Nemcsak ételt kínálunk a rászorulóknak, hanem vendégül látjuk őket az étkezdénkben, ahol beszélgetünk is velük. Néha egy jó szó legalább annyira fontos, mint egy tányér leves.”

Az alsóvárosi ferencesek – a Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia szervezésében – október közepétől májusig minden este 7 órától, vasárnap és az ünnepeken is hatvan-nyolcvan tál meleg étellel várják a rászorulókat. Sokféle sorsú ember fordul meg náluk: egyaránt segítenek hajléktalanoknak, időseknek és alacsony jövedelmű családoknak. A leves mellé kenyeret, csípős paprikát is kínálnak a felszolgálók, sőt repetára is lehetőség van, de csak azután, hogy minden vendég legalább egyszer evett. „Előfordult olyan időszak is, amikor a vacsora mellett egyszerű reggelit is tudtunk biztosítani, de mindig a vacsora volt a hangsúlyos” – emelte ki Antal atya. A jelenlegi vendéglétszám átlagosan 35-40 fő körül van, de mivel az étkezők száma időről időre az 50-et is eléri, inkább többet főznek a segítők, hogy mindenkinek jusson.

„Nagyon különböző élettörténetű, sorsú férfiak és nők vannak a vendégeink között. Sokan dolgoznak közülük valahol, de a lakhatás és az önfenntartás költségei felemésztik a kevéske keresetüket. Van közöttük, aki szívesen beszél a helyzetéről, nehézségeiről vagy éppen örömeiről, mások alig szólnak egy-egy szót. Mindenesetre a finom vacsorán túl – amit sokszor dicsérnek – a többségük számára a közösségi élmény miatt is vonzó a szegénykonyhánk. Segítőinken és rajtunk is érezhetik, hogy szívesen látjuk őket, és szeretettel szolgáljuk ki őket a vacsora során.”

A plébánia előtt sok bicikli pihen, ameddig gazdáik vacsoráznak. Török-Székely Zsófia, a szegénykonyha koordinátora boldogan osztotta meg, hogy a konyhán láthatóan kialakult egy törzsközösség – vannak párok, akik itt ismerkedtek meg, és akad olyan is, akinek kilépve a szegénységből sikerült önálló életet kezdeni. „Számos oka van annak, hogy miért csinálom a konyhát immár harminc éve. Szeretek dolgozni, szeretek segíteni – mert látom a munkám értelmét. Én is átéltem nehézségeket az életben. Sokszor csak egy hajszálon vagy egy ember jóindulatán múlik, hogy hol ülsz le vacsorázni: egy szegénykonyhán vagy a Hiltonban.” 

Az önkéntesek megszervezését, napi beosztását régóta Zsófia végzi. „Amikor 1994-ben visszajöttem Szegedre, elkezdtem beépülni a plébániai életbe. Végzettségemhez híven eleinte én varrtam a ruhákat, de dolgoztam az irodán és pénztárosként is. Amikor megtudták, hogy jól főzök, megkérdezték, hogy nem főznék-e inkább nekik is. Ilyen egyszerű volt”  – idézte fel a szegénykonyha indulását. Az általa koordinált segítők többféle feladatot látnak el: van szakács, kapus – aki regisztrálja az érkezőket –, továbbá tálalók, valamint mosogatók. „A csapat nagyon színes: vannak jólmenő vállalkozók is a segítők között, illetve a helyi gimnáziumok diákjai is szoktak jönni, akik a kötelező iskolai közösségi szolgálatukat teljesítik nálunk. A koordinálásuk az én feladatom: mindenki hetekkel előre tudja, mi lesz a feladata a vállalt napokon. Ha bármi közbejön, akkor én állok be helyettük. Az ünnepi időszakban hála Istennek rengetegen jönnek, de januárban sem állunk meg, akkor is elkél a segítség” – meséli Zsófia. Azok, akik bármilyen módon szeretnének bekapcsolódni a szegénykonyha életébe, a plébánián tudnak jelentkezni. „A segítők összetételéből jól látszik, hogy sokakat megszólít és közösségbe kapcsol a szegénykonyha, amely tulajdonképpen olyan hívószónak tűnik, amelyet bárki meghallhat, – és meg is hallják az emberek. Ennek köszönhetően közvetlen segítőink létszáma mára eléri a mintegy 100 főt”  – tette hozzá Antal atya.

A konyha az ételt főleg adományokból finanszírozza: az élelmiszer-alapanyagokat gyakran helyi termelők, hentesek és pékségek ajánlják fel, a munkát pedig a helyi közösség és önkéntesek közösen végzik, akik között akadnak olyanok is, akik maguk hozzák a vacsorához szükséges hozzávalókat. „Iskolákból is kapunk maradékot, de a civilek is szoktak hozni répát, krumplit, káposztát, és mindenféle szárazélelmiszert. Bár az alapanyag lehet, hogy ugyanaz, mindig más kerül az asztalra. Már csak azért is, mert ugyanaz az étel százféleképpen elkészíthető – a szakácson múlik, milyen ízekkel dolgozik. Azt nehéz kiszámítani, hogy harminc vagy ötven főre főzzünk, de ha van maradék, azt mindig kiadjuk repetába. Nagyon vigyázunk a tisztaságra és a higiéniára, ritkán van olyan, hogy valamit elteszünk másnapra.”

A vendégek belépésének két fontos alapfeltétele a tüdőszűrés igazolása és a józanság. „Szolgálatunk nemcsak egyedülálló Magyarországon, hanem különleges is, hiszen mindenkit vendégül látunk, függetlenül az illető szociális helyzetétől: elég az érvényes tüdőszűrés és a józanság, amit a portai regisztráción ellenőrzünk. Sajnos voltak már incidensek, ilyenkor volt, hogy valakit ki kellett tiltanunk egy időre, de nem ez a jellemző: mindenki hálás, hogy meleg ételt kaphat.” 

A szegénykonyha működésének támogatásába a Mátyás téri Szia! Kávézó is bekapcsolódik: minden év októberében megrendezik azt a jótékonysági főzést, ahol cégek és magánszemélyek készítenek ételeket. A rendezvények célja az adománygyűjtés mellett a figyelem felkeltése és a közösség bevonása is. A szegénykonyhát a pénz-, illetve  természetbeli felajánlásokon túl a helyi alapítvány is támogatja. „A hosszabb távú finanszírozás is megoldottnak látszik egy örökhagyó hagyatékának köszönhetően, de ha esetleg szükségessé válna, a Ferences Alapítvány is bizonyára segítene, hiszen a rendtartományban nincs máshol ilyen nagyságú, rászorulók étkeztetésére szánt szegénykonyha” – fejtette ki Fejes Antal.

A szegedi ferencesek közül Valér testvér kapcsolódik be a leginkább a szegénykonyha életébe, de Grácián, László és Antal testvérek is hetente többször ott vannak az ételosztásnál, elkezdik az imádságot, beszélgetnek a vendégekkel, illetve segítenek a felszolgálásban is. Az ünnepekkor kivételes közösségi élménnyel kedveskednek a résztvevők számára: a karácsonyi vacsorát  minden évben december 23-án rendezik meg. Ilyenkor a rendház nagy ebédlőjében, a refektóriumban látják vendégül az érkezőket, és az ünnepi falatokon túl néhány karácsonyi ének is elhangzik hangszeres kísérettel. A konyha csak januárban nyit újra, de a rászorulókat ilyenkor konzervekkel látják el, a zárva tartás idején is gondoskodva az élelmiszer-ellátásról.

***

A Ferences Alapítvány a ferences közösségen keresztül elkötelezetten támogatja a krízishelyzetbe került, illetve rászoruló családok, időskorúak, hajléktalanok, más nehéz helyzetben lévők megsegítségét. Az alapítvány elsősorban nem konkrét személyeket, családokat támogat, hanem ezzel foglalkozó, erre specializált szervezeteket, intézményeket, alapítványokat. A ferencesek Szegeden étkezési lehetőséget biztosítanak hajléktalan és szegény emberek számára, Nagyszőlősön pedig a Nagyszőlősi Ferences Plébánia karitászán keresztül szegénykonyhát is működtetnek. Szeretettel ajánljuk az alábbi videókat, amelyben a szegedi étkeztetésről Zatykó László atya mesél: VIDEÓ, VIDEÓ 2. A plébánia részletes információi és tevékenységei megtalálhatók a hivatalos honlapon: Alsóvárosi Ferences Plébánia​

Adományozni az alábbi adatokkal lehetséges:

Kedvezményezett: Ferences Rendtartomány Szeged
Számlaszám: 11600006-00000000-12466160
Adószám: 19001009-2-41

***

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Szegedi ferencesek, Pál Anna Viktória /24.hu, Iványi Aurél /szeged.hu
Fereces Média, 2024