Budapesten járt január 18-án Pierbattista Pizzaballa OFM bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka. Látogatása során előadást tartott a szentföldi keresztények helyzetéről a Pasaréti Közösségi Házban, majd a pesti ferences templomban mutatott be koncelebrált szentmisét. Prédikációja elején köszöntötte Michael W. Banach érseket, Magyarország apostoli nunciusát, Erdő Péter bíborost, prímást, Berhidai Piusz OFM tartományfőnököt, valamint a jelenlévő ferences rendtársait és az egybegyülteket. A bíboros angol nyelvű szentbeszédét magyarul Bécser Róbert OFM tolmácsolta. Az alábbiakban a beszéd szerkesztett változatát közöljük.
***
Különösen jó látni, hogy a szentmisén ilyen sokan megjelentek. Önök számára talán megszokott a hétköznapokon is egy ilyen zsúfolt templom, de számunkra, akik Jeruzsálemből érkeztünk, nagy öröm.
Kétnapos látogatásom során sok minden elhangzott a politikai, a humanitárius és a gazdasági helyzetről, itt a szentmisében azonban az evangélium kerül a középpontba. Szent Kereszt felmagasztalását ünnepeljük [a ma esti szentmisében – szerk.], a keresztét, amely hitünknek, a keresztény hitnek a szimbóluma.
A keresztet általában összekapcsoljuk a szenvedés, a halál képével. Tulajdonképpen ez, a szenvedés keresztje az, amit most, a háború alatt különösen is megélünk a Szentföldön. A kereszt ugyanakkor nemcsak fájdalom, szenvedés és halál. Ha csak ezért mutatnánk föl a világban keresztet, akkor úgy tűnne, mintha mazochisták lennénk, akik élvezzük a szenvedést, de itt nyilván nem erről van szó. A kereszt elsősorban Isten szeretetének a mércéje ebben a világban. Egy olyan mérték, amely tulajdonképpen mérhetetlen, hiszen Krisztus a kereszten az irántunk való határtalan szeretetből hal meg.
Vannak olyan helyek a Közel-Keleten, ahol a keresztet nem lehet nyilvánosan használni, megmutatni és hordozni, a jelentését azonban nagyon fontos, hogy tudjuk. Ez az a szeretet, amelynek nincsen mértéke és határa, ez az, amire a hitünk fókuszál. Ez a határtalan szeretet tulajdonképpen azt is jelenti, hogy Jézust legyőzték a kereszten, és ez a keresztény hitnek a paradoxona: emberi szemmel nézve a kereszt a legyőzetés szimbóluma, de nekünk, keresztényeknek a szeretet győzelmének a jele. Ez az, amiben hiszünk, ez a lényege annak, amit Krisztus meg akar mutatni számunkra. Ez egy olyan fegyver, amely nem erőből, erőszakból, hanem szeretetből táplálkozik. Magyarországon is, de számunkra a Szentföldön is mindenképpen ez az a fegyver, ami legyőzte a világot, és nem az erő és a hatalom erejével.
A különböző híradásokban látjuk a gyűlölet, a pusztítás, a halál képeit, a rengeteg különböző felekezetű férfit és nőt, akik hajlandóak odaadni az életüket. Ez a világ igazából az övék. Sokszor használjuk a kifejezést, hogy a szerények öröklik a földet, ám nem biztos, hogy jól is értjük, hogy ez mit jelent. Magyarországon is megtapasztalták már ezeket a pusztításokat, a Szentföldön pedig most is ezt éljük át, de a világot azok építik föl, akik szerények, szelídek, alázatosak és hajlandóak odaadni az életüket másokért. Szilárdan hiszem, hogy ők lesznek azok, akik a mostani sötétség és megpróbáltatások után majd újra felépítik a Szentföldet.
Néhány héttel ezelőtt Jeruzsálemben egy idősebb személlyel beszélgettem a békéről és a nehézségekről. Ez az ember azt mondta nekem, hogy nagyon sokan vannak még, akik hisznek a békében, csak meg kell keresni és össze kell terelni őket. Közösséget kell létrehozni, hogy együtt legyünk és közösen tegyünk a békéért.
Ne higgyük, hogy elvesztek a dolgok és a sötétségé lesz az utolsó szó ebben a világban, hiszen a világosság lányai és fiai vagyunk. Mi vagyunk azok, akik újjá fogjuk építeni a világot itt, vagy Jeruzsálemben a Szentföldön, a kereszt szeretetének az erejéből. Ez a hitünk, ez az életünk, és sosem adjuk fel. Ne engedjük, hogy bárki elvegye és kioltsa ezt a fényt, ezt a világosságot, amelyet Jézus hozott a világba az ő keresztje által! Jeruzsálemben naponta imádkozunk a Szent sírnál, Jézus feltámadásának helyszínén, onnan merítjük az erőt és a bátorságot, és könyörgünk azért az erőért, ami Jézus keresztjéből árad.
Bár most nem lehetséges a zarándokút szervezése Jeruzsálembe, szeretettel látunk mindenkit szerény hajlékunkban, amint alkalom adódik rá.
Isten áldjon mindenkit.
Kovács Antónia
Ferences Média, 2024
