Eső fogadalmát 1940. május 2-án tette le. Balassagyarmaton kezdte szolgálatát. Ez a hely különösen kedvessé vált számára. „Olyan volt, mint az adventi pásztorok kis Betleheme – mondta. – Egyszerű és vidám élet a szegények között.” Innen Rákospalotára, majd Kispestre került. Kedvesség és humor jellemezte. Nagyon szerette a rábízottakat. Tettre kész volt a szolgálatban, a nehéz helyzeteket derűvel és leleményességgel oldotta meg.

Örökfogadalmát 1949. szeptember 12-én tette le. Erre a napra úgy emlékezett, mint életének legszebb és legboldogabb napjára. A feloszlatás Kispesten érte. Itt vállalt ezután sekrestyés és harangozó szolgálatot. Szedő Dénes ferences atya váchartyáni tartózkodása idején magához hívta. Itt segédkezett másfél évig. Szedő Dénes atya maradt továbbra is a lelki atyja, a vele való kapcsolat nagy erőforrása volt a kommunizmus idején. Innen Budára került, a Kavics utcai gyermekotthonban volt gondozónő. Nyugdíjasként a Havanna lakótelepre költözött, amit missziónak tekintett. Kis lakása sokak számára a meghitt találkozás és az istenkeresés helye volt.

Derűs, odaadó szolgálat, szegénység és egyszerűség jellemezte egész életét. A rendszerváltozás után, rendje újjáalakulásakor rendi titkár lett, és a II. vatikáni zsinat megújulási irányelveit szorgalmazta. Életének utolsó hét esztendejét Esztergomban töltötte szerzetestestvérei körében. Súlyosbodó vaksága és egyéb betegségei miatt itt már ő szorult gondoskodásra.

„Maradj velünk Uram, mert esteledik, s lemenőben a nap. Maradj velünk, amint megígérted, minden nap a világ végezetéig. Maradj velünk a Kenyérben, az Igében, a testvérekben, a legkisebbekben. Add, hogy felismerjünk mindig, mindenütt” – olvasható Gizella nővér feljegyzéseiben.

Rendtársai és tisztelői december 17-én a farkasréti templomban a 12.30-kor kezdődő szentmisében búcsúztatják, és 14 órakor helyezik örök nyugalomra a Farkasréti temető felső ravatalozójából.