Ferenc szép beszéde után az egyik messze földről érkező zarándok azt észlelte, hogy a jászolba fektetett baba megelevenedik, az istengyermek valóban ott van az imádkozó sokaság között. A betlehem állítás szokása azóta világszerte részévé vált a templomok és a közterek karácsonyi programjainak.

A szokás lényege az egykori események átélése, ami hozzásegít, hogy saját szívükben is elkészítsük a jászolt, amelybe minden karácsonykor beleszülethet az isteni kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözését, vagyis egy lett velünk e szent éjszakán.

Egy másik fontos karácsonyi esemény Szent Ferenc életéből olyan esztendőben történt, mikor Jézus születésének ünnepe péntekre esett. A ferences barátok egymás között arról beszélgettek, hogy Jézus szenvedésének és kereszthalálának emléknapja, vagyis a péntek felülírja az ünnepet, tehát ilyenkor is böjtölni kellene. Ferenc azonban más véleményen volt: „Vétkezik, aki pénteknek nevezi ezt a napot, amelyen az isteni kisded született. Azt akarom, hogy ezen a napon még a falak is húst egyenek, s mivel ezt nem tehetik, legalább kívülről kenjük be hússal azokat.” Azt is elrendelte, hogy e napon bőséges alamizsnát adjanak a szegényeknek, és kérte a gazdákat, hogy a Jézus jászlánál hűségesen szolgáló jószágok utódai e napon dupla adag takarmányt kapjanak.

[youtube_sc url=”https://www.youtube.com/watch?v=iyWYmDAywLA&feature=youtu.be” playlist=”https://www.youtube.com/watch?v=iyWYmDAywLA&feature=youtu.be”]

A ferences templomokban ma is különösen szépek a szentestére felállított betlehemek. Országosan is kiemelkedő a pécsi ferences templom betleheme, melynek életnagyságú több tucat figuráját maguk, a szerzetesek faragták. A puli szinte megszólal, annyira élethű. A három királyok egyike pedig termetes elefánton érkezik meg minden évben a templom szentélyébe, de a ferences betlehemes elefánt vízkeresztre a budai Margit körúti templom szentélyébe is eljut, hogy megcsodálja az isteni kisdedet.