Részlet Keresztelő Szent Péter leveléből: “Szeretteim, Isten szerelmére kérlek benneteket: nagy bizalommal ajánljatok minket Istennek, hogy életünk feláldozása kedves legyen előtte. Úgy látom, a következő pénteken feszítenek minket keresztre, mert Meakoban is pénteken vágták le fülünk egy-egy darabját. Ezt Isten ajándékaként fogadtuk. Mindnyájan nagy buzgalommal kérünk benneteket, imádkozzatok értünk!”

Február 6.-án ünnepeljük Keresztelő Szent Péter, Miki Szent Pál és társaik emléknapját. Ennek apropóján Kovács Kalliszt OFM Ferences szentek és boldogok című kötetének vonatkozó részét adjuk közre.

Japánban a 16. század második felében jezsuita hittérítők működtek szép eredménnyel. A császár, Taykosama azonban féltette uralmát, főleg a megtérő előkelő emberek miatt. Ezért 1587-ben kitiltott az országból minden külföldi misszionáriust. Titokban azonban többen ott maradtak. A manilai kormányzóhoz kérelem érkezett Japánból, hagy küldjön ferences misszionáriusokat. Így ment Japánba Keresztelő Péter atya néhány társával, akiket a császár barátságosan fogadott. Az ő szóbeli (vagy hallgatólagos) engedélyével prédikáltak, néhány kolostort és kórházat is alapítottak. 1596-ban azonban a császár kiadta újabb rendeletét a misszionáriusok kivégzésére. A keresztényüldözés oka a pogány boncok áskálódásán kívül egy spanyol kereskedelmi hajó ügye volt. A hajó rakományát lefoglalta a császár. Az egyik spanyol hajós azt a meggondolatlan kijelentést tette, hagy majd a spanyol király előbb misszionáriusokat, majd katonákat fog küldeni megtorlásul.

1596 decemberében elfogtak hat spanyol ferences misszionáriust (négy pap, két laikus testvér) három jezsuitát (Miki Pál fogadalmast és két novícius társát) és tizenöt japán világi hívőt, akik legtöbben a ferences III. rendhez tartoztak. Három fiatal is volt köztük: a 15 éves Tamás, a 13 éves Antal és a 12 éves Lajos. Mindannyian készek voltak a vértanúságra és a szenvedésekre. Kimondták felettük a halálos ítéletet. Ennek jeléül január 2-án Meakoban levágták bal fülüket és orrukat, majd megkötözve kocsira rakták őket és egy hónapon át városról városra kísérte őket kétszáz katona. Útközben Péter atyának volt még ideje arra, hogy írjon híveinek, ebben a levélben kifejezi mindannyiuk örömét, hogy Krisztushoz hasonlóan halhatnak meg. Útközben hozzájuk csatlakozott még két japán keresztény, akik szolgálatukra voltak. Őket is a vértanúk közé sorolták. Így a vértanúk száma huszonhat lett. A Nagaszaki melletti dombon, a „szent hegyen” keresztre feszítették őket. „Istent dicsőítve és hitüket hirdetve haltak meg dicsőségesen” (Zsolozsma szövege.) IX. Piusz 1862-ben avatta őket szentté.

***

Imádság: Istenünk, te szentjeid erőssége vagy. A szent vértanukat, Keresztelő Pétert és Pált meg társaikat a kereszt útján az életre hívtad meg; közbenjárásukra add meg nekünk, hogy a hitet, melyet vallunk, mindhalálig erősen meg is tartsuk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Forrás: Kovács Kalliszt OFM: Ferences szentek és boldogok az év minden napjára
Ferences Média, 2023