Bár a határátlépésekről egyre több szó esik, a spirituális abúzus témája kevésbé ismert és tárgyalt kérdés – holott ugyanúgy a gyermekvédelmet, tágabb értelemben pedig az emberi méltóságot érintő jelenség. Dobszay Benedek OFM, az Emberi Méltóság Stratégia (EMS) szakmai vezetője a Café Francesco gyermekvédelmi előadássorozatának legutóbbi alkalmán arra vállalkozott, hogy bemutassa a lelkipásztori találkozásokban tapasztalható esetleges határátlépések veszélyeit, és hogy miről ismerhető fel egy egészségtelen vallási környezet.

Bence atya előadásának elején felidézte, hogy még a Rómában megrendezett, a Kiskorúak Védelméért Felelős Pápai Bizottság európai regionális csoportjának konferenciáján is kiderült, hogy a spirituális határátlépésekkel kapcsolatos ügyek mélyen érinthetik a Hittani Dikasztérium jogkörét, illetékességét. A dikasztériumnak azért is érdemes foglalkoznia a témával, mert egy-egy ilyen eset az egyház lényegi értékeit sérti, mintha annak szívébe szúrnának kést. Isten közösségre teremtett minket, a lelki hatalommal való visszaélés pedig pontosan a közösségi építkezés alapjait rombolja le. Az egyházban van helye a hierarchiának és a tekintélynek – amivel lehet jól élni és visszaélni is. Ugyanakkor ha valaki a lelki hatalomra való építkezéssel vagy arra való utalással lép át határokat, az azt is magával vonhatja, hogy az egyház alapértékei kérdőjeleződnek meg.

Az előadásban szó esett a spirituális abúzus fogalmáról, a szerzetesi közösségekről, az áldozathozatal egyensúlyáról, az individuum szerepéről, illetve a szektásodás felé haladó vallási csoportok dinamikájáról, ami alapján az atya azt is bemutatta, hogyan történik a lélekre való helytelen hivatkozás nyomán egy-egy határátlépés. 

A szakirodalomból tudjuk, hogy a gyermekekkel szemben történő határátlépések mindig sokkal súlyosabb következményekkel járnak. Ennek oka, hogy a gyermek egy lelkileg és személyiségben is fejlődésben lévő szervezet, és ha ebben az érzékeny időszakban éri valamilyen határátlépés, az hosszabb távon és mélyrehatóbb módon hat az életére, mint hogyha ugyanaz egy már kialakult személyiséggel történt volna.

A gyermekekkel szembeni határátlépések mind az áldozat, mind az elkövető szempontjából összetett és mélyreható jelenségek. Az atya az előadássorozat egy korábbi alkalmán az egyház gyermekvédelmi felelősségéről beszélt: kitért a szexuális és nem szexuális bántalmazás formáira, a határátlépések lehetséges okaira, az egyház jó és kevésbé előnyös kezelési gyakorlatára, a változások lehetséges irányaira, a prevenció fontosságára és a Szentszék szerepére is.

Az Emberi Méltóság Stratégia tevékenysége életkortól függetlenül mindenfajta kapcsolati rendszerre kiterjed. Dobszay Benedek OFM tartományfőnök-helyettessel – aki kezdettől fogva kísérője, 2023 óta pedig szakmai vezetője az Emberi Méltóság Stratégiának is –, illetve Kis Efrém OFM testvérrel, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány gyermekvédelmi bizottságának vezetőjével a gyermekvédelem gyakorlati és elméleti stratégiájának kialakításáról, az emberi méltóságról és a kapcsolódó képzésekről ebben a cikkünkben beszélgettünk.

Az EMS bejelentő oldala itt érhető el.

***

A Café Francesco három hónappal ezelőtt nyílt. A Franciscus Alapítvány által működtetett keresztény nonprofit kávézó célja, hogy  találkozási pont legyen keresztény fiatalok számára, és hogy olyan beszélgetéseket, előadásokat hallhassunk ott, amelyek érintik a hétköznapjainkat is, és amelyek segítenek minket megerősödnünk az egyházhoz való hűségünkben. 

Fotó: Gellért Sára Mária
Ferences Média, 2024

Az adventi időszak különleges lehetőséget kínál számunkra, hogy lelkileg megújuljunk, és karácsony ünnepére méltó módon felkészüljünk. E folyamatban segít Bagyinszki Ágoston OFM atya, akinek elmélkedései hétről hétre az adventi erények köré épülnek, és karácsonyig minden vasárnap délelőtt 11 órától az Üllői úti Örökimádás templomban hallgathatók. Advent második vasárnapján a hűség témája került középpontba.

Advent első vasárnapján Ágoston atya elmélkedése a szelídség adventi erényére fókuszált, amely nem gyengeség, hanem a világ megváltoztatására képes belső erőforrás. „Az advent arra hív, hogy szelídüljünk – mert csak így válhat az Úrral való találkozás valódi örömmé.” Az adventi vasárnapok lehetőséget biztosítanak arra, hogy méltó módon felkészüljünk az Úrral való ünnepi találkozásra. A második hét mottója a szentírási olvasmányok tükrében akár így is szólhatna: „Az egónk csapodár, mert a változások sodrában él és lubickol. A lelkünk azonban vonzódik a hűséghez, mert az örökkévalóság felé fordul és állhatatosan törekszik is oda” – fogalmazott a szerzetes egy anonim kortársat idézve, ezáltal bevezetve a második vasárnap témáját, a hűséget. 

Az atya szavai szerint a hűség az állhatatosság, avagy megbízható kitartás erénye, amelyet az ember akkor gyakorol, amikor az önzést háttérbe szorítva kiáll valaki vagy valami mellett, még a változó körülmények ellenére is: „A hűség magában foglalja azt az ígéretet, hogy a magamban és másokban végbemenő változások ellenére ki fogok tartani a másik mellett.”

Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a hűség az emberi önzés kopernikuszi fordulata – radikális szemléletváltozásról van szó, amely megfordítja a világképünket, hasonlóan ahhoz, ahogy Kopernikusz felismerése a napközpontú világrenddel kapcsolatban teljesen átalakította az emberiség kozmoszról alkotott elképzelését. Az állhatatosság-hűség a megbízható kitartás adventi erénye. „A szelídség után most a hűség lelkületét szeretnénk magunkra ölteni, hogy majd méltó módon érkezhessünk meg az ünnep középpontjához.”

Az atya a kortárs világ problémáira reflektálva ismét feltett egy elgondolkodtató kérdést a hallgatóságnak: vajon milyen okai lehetnek annak, hogy éppen a hűség az egyik legnagyobb hiánycikk korunkban? André Comte-Sponville kitágítja a kérdést, amikor elgondolkodik: vajon van-e mélyebb – ontológiai-metafizikai – alapja a hűségnek ebben a világegyetemben, amelyben élünk? „Az anyag maga a feledés, már az emlékezet is a szellem gyümölcse. Úgy tűnik, hogy a feledésé az utolsó szó… A kortárs ember számára úgy tűnhet, hogy a világegyetem története kaotikus vagy véletlenszerű rögtönzések sorozata, amelyeknek se terve, se emlékezete.” A filozófus gondolatait idézve rámutatott, hogy a hűség mélyebb, ontológiai gyökerei is kérdésesek lehetnek egy olyan világban, amelyben az anyagot a feledés és az entrópia törvénye uralja: gondolatai arra késztetnek minket, hogy a hűséget ne pusztán erkölcsi, hanem létezésbeli kérdésként is szemléljük. 

Ezután a szerzetes egy másik emlékére utalt, amikor valaki az élettársa felé tett szokatlan vallomást: „Esküszöm, de nem arra, hogy örökké szeretni foglak, hanem hogy mindig hű maradok ehhez a szerelemhez, amelyet most megélünk.” A vallomástévő szerint ez így hitelesebb és őszintébb, mint boldogtalanul vagy hazug módon ragaszkodni egy olyan intézményhez – a házassághoz –, amely idővel tartalmát veszítheti és kiüresedhet. Ez az őszinte kijelentés a szeretet dinamikájára, az állandó megújulás szükségességére hívja fel a figyelmet, elutasítva a puszta formalitásokhoz való ragaszkodást. 

„A hűség a múlt, a jelen és a jövő közötti folytonosságot teremti meg, ezáltal elővételezi az örökkévalóság ízét az időben.” Az atya szerint ez különösen adventi erény, hiszen az időhöz fűződő viszonyunkat érinti. A kortárs nézetek ugyan gyakran azt hangsúlyozzák, hogy az élethosszig tartó hűség megkötöz és akadályozza az emberi kiteljesedést, mégis igaz, hogy az emberek minden időben ígértek és ígérnek egymásnak hűséget. Az atya felidézte, hogy a hosszú távú párkapcsolati hűségre ma szoktak úgy hivatkozni, mint amire már egyáltalán nem is vagyunk képesek. Azt mondják: régen rövidebb ideig éltek, kevesebb volt a változás az emberek életében. Azzal érvelnek, hogy az élethossziglani hűség rabbá tesz, megakadályozza a humánum mélyebb kibontakozását, „mert az élet kalandja a hűség által puszta kötelességteljesítéssé válhat. És hozzáteszik: a hűséget ígérő embereket elviselhetetlenül kihasználják” A szerzetes szerint mégis igaz, hogy az emberek megmaradnak az önként vállalt házastársi kötelékben és szüntelenül megújítják a szeretetet, ami fontos nekik, és ami a vakmerőnek tűnő ígéretek alapja. „A hűség iránti vonzalmunk minden jel szerint az ember szellemi mivoltából fakad, és mint ilyen a szeretet misztériumában gyökerezik” – hangsúlyozta Ágoston atya. Az ember hűségre való képessége a teremtett istenképűségére vezethető vissza, hiszen a Szentírás szerint Isten az, aki mindenek felett hűséges: Isten hűsége az ember iránt még akkor is töretlen, amikor az ember hűtlennek bizonyul (vö. 2Tim 2,13).

Isten hűségét számos más bibliai szöveg is dicséri. Azzal kapcsolatban, hogy vajon van-e értelme a hűségnek, például a leleplezhetetlen helyzetekben, istenkapcsolat nélkül is, elmondta: advent arra emlékeztet minket, hogy a Biblia szerint a hűség kapocs, amely összeköt Istennel: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10) A Biblia ugyanakkor realista, mert nagyon is tud az emberek közötti hűtlenségekről és az Isten iránti hűtlenségről, amely a próféták szerint bálványimádásba torkollik. „Ebben a vonatkozásban az adventet felülíró, már hetek óta folyamatban lévő konzumkarácsonyunk bizony okot adhat magunkba szállásra és megtérésre. Az igaz karácsony útját inkább a rorátéink hajnali lendülete felől, mint az adventi vásárok forgatagában sodródva lehet előkészíteni.”

Nem véletlen, hogy advent második hetének olvasmányrendjében szelíd kérlelhetetlenséggel színre lépnek a próféták, Keresztelő Szent János marcona alakjával az élen – hiszen ők a hűség és a Lélek emberei. „Teljességgel ráhagyatkoznak Isten Szavára, az ő ígéreteire, az ígéreteiben hűséges Istenre bízzák magukat, és maguk is élik a hűséget, sőt behajtják a népen, amelyhez a küldetésük szól”– mutatott rá az atya arra, hogy a próféták életük példájával tanítottak. „Valójában Isten az, aki hűséges, akinek az ember képére és hasonlatosságára teremtetett. A Szentírás Istennek az ember iránti magatartását, a szövetségi kapcsolatot főként a hűséggel jellemzi.” Az atya bemutatott néhány további bibliai szakaszt is, amelyek Isten hűségéről és kegyelméről tanúskodnak. A Teremtés könyvéből idézte Jákob szavait: „Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hűségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van” (Ter 32,11). A Második törvénykönyvből kiemelte: „Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik és megtartják parancsait” (MTörv 7,9). Végül a Zsoltárok könyvéből idézte: „Küldjön segítséget az égből és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözőimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hűségét.” (Zsolt 57,4)

Utalt továbbá a Zsoltárok könyvének azon szakaszaira is, amelyek a hűség és Isten iránti bizalom fontosságát hangsúlyozzák, különösen a Zsolt 69,14-re („Én pedig hozzád imádkozom, Uram, kedvező időben, Istenem, nagy irgalmad szerint hallgass meg hűséges segítségeddel!”) és a Zsolt 138,2-re („Leborulok szent templomod előtt, áldom nevedet irgalmadért és hűségedért, mert ígéreteidet mindenek fölé magasztaltad!”). Majd rámutatott: Isten hűsége az ember iránt mindig nagyobb, mint az ember állhatatlan hűtlensége: „ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,13).

Ez az üzenet ma is aktuális, különösen akkor, amikor a villogó adventi fények között elhalványul a valódi ünnepi készülődés jelentősége. „Karácsonyhoz tehát csak a hűség adventi erényének útján juthatunk közelebb, hiszen Krisztus születése Isten hűséges szeretetének csúcseseménye, amellyel beteljesíti ígéreteit: a messiási próféciákat. Tessék meghallani a szentírási próféták rorátékról kiszűrődő hangját! Lehet, hogy a második adventi hét éppen a vásároktól való tartózkodás és a rorátés fogadalmak megújításának ideje?” 

Az elmélkedések következő állomásánál – amely Gaudete vasárnapon, „az örvendezés vasárnapján” lesz – a lelki könnyedség adventi erényével folytatódik a sorozat, amit a régiek eutrapéliának neveztek. December 15-én 11-kor az Üllői úti Örökimádás templomban lehetőség nyílik arra, hogy elmélyüljünk a lelki derű titkában, és Szent Ferenc játékos lelkületét követve készítsük fel szívünket a karácsony örömhírére.

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Serly Miklós
Ferences Média, 2024

A 2025. januárban rendezendő jubileumi Ferences jótékonysági koncerten a SÖNDÖRGŐ együttes, valamint Kelemen Barnabás és Kokas Katalin állnak színpadra egy kifejezetten erre az alkalomra készült produkcióval. Az esemény január 16-án, csütörtökön este fél 8-kor kezdődik a Zeneakadémia Nagytermében, a koncert bevételét pedig a rendtartomány teljes egészében a gyöngyösi Autista Segítő Központ támogatására fordítja.

A ferences rend alapításának 800. évfordulóján, 2009-ben indított jótékonysági esemény 2024-ben már 16. alkalommal kerül megrendezésre, a Zeneakadémia lenyűgöző Nagytermében pedig 11. alkalommal. A rendezvény hű marad az elmúlt évek hagyományaihoz: célja, hogy figyelmünket a Gyöngyösön és Karácsondon működő Autista Segítő Központra (ASK) irányítsa, és anyagi támogatást biztosítson az intézmény fejlesztéseihez, valamint az autizmussal élő gyermekek és fiatalok számára nyújtott szolgáltatások bővítéséhez.

A soron következő koncerten a neves előadóművészek egy kifejezetten erre az alkalomra megálmodott zenei és művészeti koprodukcióval lépnek színpadra. A SÖNDÖRGŐ, amely a nemzetközi világzenei színtér egyik legizgalmasabb és legsikeresebb, Grammy-díjra is jelölt zenekara, mestere a hagyományok újragondolásának és korszerűsítésének, miközben megőrzi azok tisztaságát és zenei mélységét. Zenéjük középpontjában a tambura áll, amely mind a szerb, mind a magyar népzene egyik ikonikus hangszere, de a Söndörgő hangzásvilágát fúvós hangszerek és harmonika is gazdagítja. Játékukban találkozik az ősi idők dallamvilága, a klasszikus kompozíciók emelkedettsége, a rock lendülete és Bartók gondolati tisztasága.

A délszláv népzene gazdagságát a Bartók által megörökített motívumokkal összekapcsoló együttes Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművésszel, és feleségével, Kokas Katalin Liszt Ferenc-díjas hegedű– és brácsaművésszel lép színpadra. Az este különleges zenei utazásra invitál, amelyen a tradicionális népzene találkozik Bartók kompozícióinak páratlan világával. A Kelemen Barnabás és Kokas Katalin által előadott Bartók-hegedűduók tovább gazdagítják a programot, bemutatva a népzenei gyökerek és a Bartók-művek közötti kapcsolatot.

A koncert része annak a 2023 és 2026 között zajló ferences jubileumi sorozatnak, amely során öt eseményt ünneplünk a rend 800 éves örökségéből. 2025-ben a Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának születésére emlékezik a ferences család, amely mindannyiunkat meghív a Teremtővel való kapcsolatunk elmélyítésére és a kiengesztelődés fontosságára. Ez az ünnep hálaadásra és alázatra ösztönöz: mindent Isten ajándékaként fogadni, és imádságban, szegénységben visszaadni neki: közös otthonunk érdekében mondjunk le a birtoklásról, tiszteljünk mindent és mindenkit testvérként, életünkből száműzve a gyűlöletet, és a megbocsátás által váljunk a testvériesség eszközeivé .

Az est fővédnökei: Dr. Sulyok Tamás, Magyarország köztársasági elnöke és Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek.

Koncertjegyek és a műsor részletes leírása ITT megtalálható.

Az esemény a Facebookon itt érhető el.

***

Az Autista Segítő Központ a jótékonysági koncert bevételét intézményfejlesztésre szeretné fordítani, hogy még jobb környezetet teremtsen az autizmussal élő gyermekek és fiatalok számára. Az iskolában tervezik egy feladatbank létrehozását, valamint modern taneszközökkel – például okostáblával és autizmus-specifikus felszerelésekkel – támogatnák a diákok tanulását. A karácsondi lakóotthonban a terasz felújítását, új bútorok beszerzését és nyári medence kialakítását tűzték ki célul, miközben a fiatalok új ágyakat is kapnának. A gyermekotthonban a snoezelen terápiás szoba fejlesztését folytatnák, ahol fényoszlopokkal és különféle terápiás eszközökkel segítenék a gyermekek fejlődését.

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány több szociális intézmény fenntartója, köztük a gyöngyösi Autista Segítő Központé (ASK) is. Az 1999-ben alapított központ Magyarországon egyedülálló módon, komplex – oktatási-nevelési-szociális – segítséget nyújt autizmussal élő gyermekek és fiatal felnőttek, illetve családjaik számára. Jelen pillanatban az átmeneti és gyermekotthonokban huszonöt gyermek nappali, másik huszonöt állandó szociális ellátásban részesül, a karácsondi lakóotthonban pedig tíz felnőttnek biztosítanak ellátást és munkalehetőséget. Az intézmény számára az a legfontosabb, hogy a gyerekeket önellátásra neveljék, és képesek legyenek továbbtanulni. Ebben szüleik és hozzátartozóik is folyamatos támogatást kapnak. 

***

ADOMÁNYOZÁSI LEHETŐSÉG

Ha nem tud eljönni, de megteheti, kérjük, támogassa Ön is az Autista Segítő Központot! Nagylelkű adományait előre is köszönjük.

Legegyszerűbben a rendtartomány központi alapítványán (Ferences Alapítvány) keresztül tud adományozni. Csupán néhány kattintás: https://www.ferencesalapitvany.hu/adomanyozas 

További információ az intézményről és egyéb adományozási lehetőségekről az ASK honlapján olvashat: https://www.autista.hu/  

***

*Források a bekeretezett részhez: https://worldpopulationreview.com/country-rankings/autism-rates-by-country#hungary; https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/autism-spectrum-disorders 

Ferences Média, 2024

„Tizenhét éve vagyok a közösség tagja, de minden egyes nap tanulok valami újat arról, hogyan lehet igazán szeretni és szolgálni” – vallja Magó M. Teréz, a Ferences Szegénygondozó Nővérek esztergomi anyaházának házfőnöke. 

Esztergom belvárosában egy csendes, de forgalmas utcában áll a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendháza. A kapun belépve béke fogadja a látogatót: az itt élő nővérek mindennapjait a Szent Ferenc-i egyszerűség, szeretet és szolgálat hármasára épülve a segítségnyújtás tölti ki. Az esztergomi anyaház a központ, ahonnan a rend irányítása, az adminisztratív ügyek intézése és az idősotthonok fenntartásával kapcsolatos tevékenységek történnek. A ház otthont ad továbbá a közösségi összejöveteleknek, ünnepeknek, lelkinapoknak is.

A Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje a nagy Ferences Család egyedülálló magyar ága. 1927-ben jött létre Magyarországon, a Szent Ferenc-i lelkiség és a szociális elköteleződés jegyében – a közösség három év múlva ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Összesen tizenhárom nővér él jelenleg három rendházban: Esztergomban, Szécsényben és Siófokon. Városi szolgálatuk mellett két idősotthont is fenntartanak. Alapítójuk, Oslay József Oswald OFM atya célja az volt, hogy a közösség mindig az adott hely igényeire válaszoljon, legyen szó testi vagy lelki gondoskodásról – összefogva civilekkel, szociális intézményekkel, társadalmi csoportokkal, helyben segítve az embereknek. 

Három rendház, két idősotthon, egy közös cél

„Karizmánk szerint szolgálatunkat mindig a helyi közösség szükségleteihez igazítjuk” – hangsúlyozza Teréz nővér. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyik városban más-más feladatokkal találják szembe magukat. A Ferences Szegénygondozó Nővérek két idősotthont tartanak fenn, ebből egy Szécsényben található. Az otthon, amelyet Betánia háznak hívnak, kiemelkedő szerepet tölt be a nővérek szolgálatában, akik aktívan részt vesznek az intézmény mindennapi életében és a lakók gondozásában. A rend másik idősotthona Nagyvenyimben van, ahol bár civil vezetők és munkatársak dolgoznak, korábban több idős nővér is élt ott gondozottként.

Az esztergomi anyaház több rendezvénynek is otthont ad: „Több csoport járt már nálunk lelkinapon, vagy vendégként, mint például a Ferences Világi Rend helyi csoportja, de fiataloknak szóló kertmozi is szokott lenni.” A házban szabadabb a szolgálat, amelynek egy részét az adminisztratív feladatok teszik ki. „Mindennapjainkat az imádság, a szolgálat és a közösségi együttlétek határozzák meg, de nagyon változatos az életünk: az irodai ügyintézés mellett a külső házigondozás, a hitre nevelés, a szentségekre való felkészítés, áldoztatás, a hozzánk fordulók ügyes-bajos dolgainak intézése is a napunk része. Igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten segíteni, amiben csak tudunk – többféle segítő szolgálat van jelen a városban, és mi is kijárunk egy-egy emberhez, akik idősek, segítségre szorulnak. Ez általában úgy zajlik, hogy megkeresnek minket azzal, hogy van valaki, akinek segítségre van szüksége, akit ezután mi felkeresünk, hogy felmérjük a helyzetét.” Teréz nővér tapasztalata, hogy sokan vannak a városban, akik szeretnének segíteni másokon, csak szükség van valakire, aki összefogja ezeket a jó szándékú embereket, és ezt a szerepet töltik be ők nővértársaival.

Az emberek abból adnak, amijük van

„Sokszor becsöngetnek hozzánk. Egyszer egy férfi, akinek régóta ismertük a családját, tartós élelmiszert kért, mert elfogyott a pénzük, és még messze volt a következő fizetés. Cserébe elhozta magával azokat a kiscipőket, amelyek már nem jók a gyerekeinek. Kérte, hogy adjuk oda valakinek, akinek szüksége lehet rá” – meséli Teréz nővér. Ajándékként élik meg, ha tanúi lehetnek annak, hogy valaki a szegénységében is tud segíteni másoknak – önzetlenül. „Egyszer valaki  besétált hozzánk, és elmondta, hogy fiatalon, amikor kórházban volt karácsonykor, ajándékot kapott tőlünk. Ez olyan sokat jelentett neki akkor, és olyan hálás azóta is azért, hogy tud dolgozni, hogy minden évben hoz egy vaskos borítékot, hogy másoknak is örömet szerezzen. Az embereket nagyon mélyen érintik az apró figyelmességek is.”

A szegénység sokféle arca

A nővérek szolgálata nem korlátozódik az anyagi vagy fizikai szükségletek kielégítésére. Teréz nővér alsósoknak tanít hittant az esztergomi Montágh Imre Általános- és Szakiskolában, amely egy speciális készségfejlesztő nevelés-oktatást végző iskola. „Jó jelen lenni a gyerekek között, szeretem őket, és sokat tanulok tőlük. Jó kapcsolatban lenni a tanárokkal is: ez a szolgálat rendkívül építő és inspiráló” – fogalmaz. Bár iskolában nem tanítanak, mivel a nővérek közössége nem tanító rend, a hitoktatásban aktívan részt vesznek. Fontos küldetésük, hogy olyan helyekre is elvigyék a hitoktatás lehetőségét, ahol erre már nem jut elegendő figyelem. Teréz nővéren kívül a többiek is tartanak speciális hittanórákat, vezetnek csoportokat. Az esztergomi ház ad helyet a Lelkes imacsoportnak, a Ferences Világi Rend találkozóinak vagy a felnőtt cigányoknak tartott katekéziseknek, akikkel kapcsolatban a nővér külön kiemelte: „Igazán őszinte, jó  kérdéseket kapunk ezeken az alkalmakon – fantasztikus látni, mennyire nyitottak az emberek a valódi értékekre és Isten szeretetére!” 

A nővérek számos olyan családot, gyermeket és fiatalt látogatnak, akik nemcsak anyagi értelemben szegények. Kinga nővér például egy speciális otthonban – ahol bűncselekményt elkövető lányok élnek – tart bibliaköröket.  „Megrendítő, hogy ezek a lányok nem kifejezetten csak anyagilag szegények, hanem olyan alapvető dolgok hiányoznak az életükből, mint a szeretet, a figyelem vagy a remény” – osztotta meg Teréz nővér.

Épül Isten országa

Bár szolgálatuk eredményei nem mindig látványosak, a szeretet és figyelem, amit nyújtanak, Istenről tesz tanúságot: „Nem tudjuk visszafordítani a rákos sejtek növekedését, nem tudjuk kitörölni a traumákat a lelkekből, de emberileg jelen lehetünk. Megengedjük, hogy a találkozások minket és másokat is formáljanak. A találkozásokon keresztül megláthatjuk másokban Istent” – fogalmazott. „Lehet, hogy csak kis dolgokat tudunk tenni, de ezekkel is Isten országát építjük, és közben mi magunk is gazdagabbá válunk.”

A nővérek mindennapjai szilárdan gyökereznek az imádságban. Napjukat szentmisével és csendes imával kezdik, amely során teljesen Istenre figyelnek. „Ez a titka az egésznek. Nem szociális munkások vagyunk – bár sokunknak van szakirányú végzettsége –, mi elsősorban a Jézussal való találkozásból indulunk el az emberekhez.” Ez a lelkiségi alap teszi lehetővé, hogy a legnehezebb helyzetekben is erőt merítsenek, és jelen tudjanak lenni mások életében.

Az advent különösen mozgalmas időszak a nővérek számára. Az emberek ilyenkor maguktól hoznak adományokat, amelyek szétosztása gondos szervezést igényel. „Hurkától kezdve borítékig mindent kapunk, és aztán januárban is folytatódik az osztás, amikor szintén sokan kérnek segítséget. Rengeteg értékes holmi gyűlik össze, amiket az emberek adománynak szánnak. Felfoghatatlan, hogy Isten általuk is mindig gondoskodik mindenkiről.” A várakozás időszaka a belső lelki elmélyülés időszaka is. A nővérek együtt imádkoznak, ünnepelnek – és közösen készülnek az Úr eljövetelére. A Ferences Szegénygondozó Nővérek szolgálata csendes, de mély hatást gyakorol mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek. Aktív, tevékeny jelenlétük, figyelmük, derűs személyiségük és Isten iránti mély szeretetük az, ami igazán különlegessé teszi őket.

***

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Ferences Szegénygondozó Nővérek, Magó M. Teréz, Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2024

Isten első belépése a világba nem olyan, ahogyan várjuk: nem old meg egyszerre mindent, nem forgat fel mindent, hiszen kiszolgáltatott, magatehetetlen újszülöttként jön el. Úgy van itt, hogy elvész a részletek között. Mit tanulhatunk Isten ilyen módon való közeledéséből a magunk életére nézve? Mit jelent Isten „kicsisége”?

Balázs Jeromos OFM elmélkedése a részletek közt rejlő Istenről, aki vállalja az észrevétlenséget és az elutasítás kockázatát.

A ferences szegénykonyha harminchárom éve biztosít rendszeres meleg ételt a Szeged környéki rászorulóknak. Az alsóvárosi ferences rendház udvarán naponta több mint száz adag ételt osztanak ki, ami életmentő is lehet, különösen a téli hónapokban. Miért és mikor alakult meg a szegénykonyha? Milyen célokat tűzött ki az induláskor, és ezek hogyan változtak az évek során? Milyen társadalmi problémákra próbál válaszolni a működése? Fejes Antal atya, a szegedi kolostor házfőnöke és Török-Székely Zsófia, a szegénykonyha koordinátora mesélt nekünk.

A szegénykonyha eredete 1991-re, Zatykó László atya Szegedre költözéséig nyúlik vissza: „László atya házfőnök-magisztersége idején kezdődött a szolgálat. Az addigra nagyjából felújított szegedi rendház – hiszen borzalmasan lepusztult állapotban kaptuk vissza a rendszerváltás után – ekkor már növendékházként tudott üzemelni, és fogadni tudta a mintegy huszonöt növendéket, akik éppen befejezték esztergomi újoncévüket, a noviciátust. A következő évben újabb húsz elsőfogadalmas került Esztergomból Szegedre, akik a teológia tanulása mellett szintén be tudtak kapcsolódni a helyi feladatokba, így a szegények étkeztetésébe is” – emlékszik vissza Fejes Antal atya. „Eleinte csupán néhány éhes ember tért be esténként, akiket spontán módon, főként az aznapi ebéd maradékából, esetleg azt feldúsítva tudtak étellel ellátni a testvérek. Az idő múlásával azután egyre több éhező kopogtatott, így nagyobb szervezést, odafigyelést igényelt az ellátásuk. Ahogy teltek az évek, egyre több önkéntes, külsős segítő, főként a plébánia hívei, illetve önzetlen céges és egyéni támogató kapcsolódott bele ebbe a szép munkába.”

A kezdeményezés célja nem csupán az étel biztosítása, hanem a tisztelet és az emberség  kifejezése is a nélkülözők felé. „Nagy fejlődést jelentett, amikor a kilencvenes évek végén különálló  épületrész – konyha és ebédlő – is megépült a rendház udvarának sarkán, ahol nyugodt körülmények között készülhet el a főtt étel, és vacsoravendégeink – így hívjuk őket – kényelmesen le tudnak ülni, egyszerre akár harmincan. Nemcsak ételt kínálunk a rászorulóknak, hanem vendégül látjuk őket az étkezdénkben, ahol beszélgetünk is velük. Néha egy jó szó legalább annyira fontos, mint egy tányér leves.”

Az alsóvárosi ferencesek – a Szeged-Alsóvárosi Ferences Plébánia szervezésében – október közepétől májusig minden este 7 órától, vasárnap és az ünnepeken is hatvan-nyolcvan tál meleg étellel várják a rászorulókat. Sokféle sorsú ember fordul meg náluk: egyaránt segítenek hajléktalanoknak, időseknek és alacsony jövedelmű családoknak. A leves mellé kenyeret, csípős paprikát is kínálnak a felszolgálók, sőt repetára is lehetőség van, de csak azután, hogy minden vendég legalább egyszer evett. „Előfordult olyan időszak is, amikor a vacsora mellett egyszerű reggelit is tudtunk biztosítani, de mindig a vacsora volt a hangsúlyos” – emelte ki Antal atya. A jelenlegi vendéglétszám átlagosan 35-40 fő körül van, de mivel az étkezők száma időről időre az 50-et is eléri, inkább többet főznek a segítők, hogy mindenkinek jusson.

„Nagyon különböző élettörténetű, sorsú férfiak és nők vannak a vendégeink között. Sokan dolgoznak közülük valahol, de a lakhatás és az önfenntartás költségei felemésztik a kevéske keresetüket. Van közöttük, aki szívesen beszél a helyzetéről, nehézségeiről vagy éppen örömeiről, mások alig szólnak egy-egy szót. Mindenesetre a finom vacsorán túl – amit sokszor dicsérnek – a többségük számára a közösségi élmény miatt is vonzó a szegénykonyhánk. Segítőinken és rajtunk is érezhetik, hogy szívesen látjuk őket, és szeretettel szolgáljuk ki őket a vacsora során.”

A plébánia előtt sok bicikli pihen, ameddig gazdáik vacsoráznak. Török-Székely Zsófia, a szegénykonyha koordinátora boldogan osztotta meg, hogy a konyhán láthatóan kialakult egy törzsközösség – vannak párok, akik itt ismerkedtek meg, és akad olyan is, akinek kilépve a szegénységből sikerült önálló életet kezdeni. „Számos oka van annak, hogy miért csinálom a konyhát immár harminc éve. Szeretek dolgozni, szeretek segíteni – mert látom a munkám értelmét. Én is átéltem nehézségeket az életben. Sokszor csak egy hajszálon vagy egy ember jóindulatán múlik, hogy hol ülsz le vacsorázni: egy szegénykonyhán vagy a Hiltonban.” 

Az önkéntesek megszervezését, napi beosztását régóta Zsófia végzi. „Amikor 1994-ben visszajöttem Szegedre, elkezdtem beépülni a plébániai életbe. Végzettségemhez híven eleinte én varrtam a ruhákat, de dolgoztam az irodán és pénztárosként is. Amikor megtudták, hogy jól főzök, megkérdezték, hogy nem főznék-e inkább nekik is. Ilyen egyszerű volt”  – idézte fel a szegénykonyha indulását. Az általa koordinált segítők többféle feladatot látnak el: van szakács, kapus – aki regisztrálja az érkezőket –, továbbá tálalók, valamint mosogatók. „A csapat nagyon színes: vannak jólmenő vállalkozók is a segítők között, illetve a helyi gimnáziumok diákjai is szoktak jönni, akik a kötelező iskolai közösségi szolgálatukat teljesítik nálunk. A koordinálásuk az én feladatom: mindenki hetekkel előre tudja, mi lesz a feladata a vállalt napokon. Ha bármi közbejön, akkor én állok be helyettük. Az ünnepi időszakban hála Istennek rengetegen jönnek, de januárban sem állunk meg, akkor is elkél a segítség” – meséli Zsófia. Azok, akik bármilyen módon szeretnének bekapcsolódni a szegénykonyha életébe, a plébánián tudnak jelentkezni. „A segítők összetételéből jól látszik, hogy sokakat megszólít és közösségbe kapcsol a szegénykonyha, amely tulajdonképpen olyan hívószónak tűnik, amelyet bárki meghallhat, – és meg is hallják az emberek. Ennek köszönhetően közvetlen segítőink létszáma mára eléri a mintegy 100 főt”  – tette hozzá Antal atya.

A konyha az ételt főleg adományokból finanszírozza: az élelmiszer-alapanyagokat gyakran helyi termelők, hentesek és pékségek ajánlják fel, a munkát pedig a helyi közösség és önkéntesek közösen végzik, akik között akadnak olyanok is, akik maguk hozzák a vacsorához szükséges hozzávalókat. „Iskolákból is kapunk maradékot, de a civilek is szoktak hozni répát, krumplit, káposztát, és mindenféle szárazélelmiszert. Bár az alapanyag lehet, hogy ugyanaz, mindig más kerül az asztalra. Már csak azért is, mert ugyanaz az étel százféleképpen elkészíthető – a szakácson múlik, milyen ízekkel dolgozik. Azt nehéz kiszámítani, hogy harminc vagy ötven főre főzzünk, de ha van maradék, azt mindig kiadjuk repetába. Nagyon vigyázunk a tisztaságra és a higiéniára, ritkán van olyan, hogy valamit elteszünk másnapra.”

A vendégek belépésének két fontos alapfeltétele a tüdőszűrés igazolása és a józanság. „Szolgálatunk nemcsak egyedülálló Magyarországon, hanem különleges is, hiszen mindenkit vendégül látunk, függetlenül az illető szociális helyzetétől: elég az érvényes tüdőszűrés és a józanság, amit a portai regisztráción ellenőrzünk. Sajnos voltak már incidensek, ilyenkor volt, hogy valakit ki kellett tiltanunk egy időre, de nem ez a jellemző: mindenki hálás, hogy meleg ételt kaphat.” 

A szegénykonyha működésének támogatásába a Mátyás téri Szia! Kávézó is bekapcsolódik: minden év októberében megrendezik azt a jótékonysági főzést, ahol cégek és magánszemélyek készítenek ételeket. A rendezvények célja az adománygyűjtés mellett a figyelem felkeltése és a közösség bevonása is. A szegénykonyhát a pénz-, illetve  természetbeli felajánlásokon túl a helyi alapítvány is támogatja. „A hosszabb távú finanszírozás is megoldottnak látszik egy örökhagyó hagyatékának köszönhetően, de ha esetleg szükségessé válna, a Ferences Alapítvány is bizonyára segítene, hiszen a rendtartományban nincs máshol ilyen nagyságú, rászorulók étkeztetésére szánt szegénykonyha” – fejtette ki Fejes Antal.

A szegedi ferencesek közül Valér testvér kapcsolódik be a leginkább a szegénykonyha életébe, de Grácián, László és Antal testvérek is hetente többször ott vannak az ételosztásnál, elkezdik az imádságot, beszélgetnek a vendégekkel, illetve segítenek a felszolgálásban is. Az ünnepekkor kivételes közösségi élménnyel kedveskednek a résztvevők számára: a karácsonyi vacsorát  minden évben december 23-án rendezik meg. Ilyenkor a rendház nagy ebédlőjében, a refektóriumban látják vendégül az érkezőket, és az ünnepi falatokon túl néhány karácsonyi ének is elhangzik hangszeres kísérettel. A konyha csak januárban nyit újra, de a rászorulókat ilyenkor konzervekkel látják el, a zárva tartás idején is gondoskodva az élelmiszer-ellátásról.

***

A Ferences Alapítvány a ferences közösségen keresztül elkötelezetten támogatja a krízishelyzetbe került, illetve rászoruló családok, időskorúak, hajléktalanok, más nehéz helyzetben lévők megsegítségét. Az alapítvány elsősorban nem konkrét személyeket, családokat támogat, hanem ezzel foglalkozó, erre specializált szervezeteket, intézményeket, alapítványokat. A ferencesek Szegeden étkezési lehetőséget biztosítanak hajléktalan és szegény emberek számára, Nagyszőlősön pedig a Nagyszőlősi Ferences Plébánia karitászán keresztül szegénykonyhát is működtetnek. Szeretettel ajánljuk az alábbi videókat, amelyben a szegedi étkeztetésről Zatykó László atya mesél: VIDEÓ, VIDEÓ 2. A plébánia részletes információi és tevékenységei megtalálhatók a hivatalos honlapon: Alsóvárosi Ferences Plébánia​

Adományozni az alábbi adatokkal lehetséges:

Kedvezményezett: Ferences Rendtartomány Szeged
Számlaszám: 11600006-00000000-12466160
Adószám: 19001009-2-41

***

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Szegedi ferencesek, Pál Anna Viktória /24.hu, Iványi Aurél /szeged.hu
Fereces Média, 2024  

2025-ben a szentévi ifjúsági jubileum alatt Ferenc pápa a szentek sorába iktatja Carlo Acutist: azt a fiatalt, aki bár Londonban született, és Milánóban nőtt fel, igazi otthonának Szent Ferenc szülőföldjét, Assisit tartotta. Az umbriai városka lakói pedig Carlo 15 éves korában bekövetkezett halála óta tanúi a fiatal egyre növekvő tiszteletének, nem csoda hát, hogy a 2020. október 10-én történt boldoggá avatása helyszínéül is Assisit választották. A 800 év „korkülönbség” ellenére valósággal úgy tűnik, mintha Carlo és Ferenc szinte testvérek lettek volna: a millenniumi generáció első szentjének is nevezett Carlo számára sugárzó példa volt Assisi Szegénykéjének evangéliumi élete. Hozzá hasonlóan elsősorban az Eucharisztiában és a szegényekben ismerte föl Krisztust. Minden alapunk megvan tehát ahhoz, hogy most, szentté avatására készülve „ferences szemmel” tekintsünk alakjára, és felfigyeljünk a kettőjük közötti párhuzamokra.

Jómódú család, gondtalan gyermekkor

Carlo Acutis földi élete 1991. május 3-án kezdődött Londonban: a jómódú család a kisfiú születését követően néhány hónappal Milánóba költözött. Életrajzai szerint kevésbé szülei, mint inkább külföldi dajkák nevelték. Az egyikük, Beata, egy lengyel katolikus asszony számára feltűnt, hogy már kisgyermekként milyen nagy szeretettel veszi körül a Szűzanyát. A szülők számára láthatóan fontos volt, hogy fiuk jó iskolákba járjon: hétévesen a jezsuiták által működtetett Istituto San Carlo diákja lett, majd néhány hónappal később a marcelliánus nővérek intézményébe került, ahol egészen 2005 szeptemberéig tanult.

Akik ismerték, arról tanúskodnak, hogy Assisi Szent Ferenchez hasonlóan kitűnt társai közül nagylelkűségével, melegszívűségével, jó humorával, amellyel szeretett a társaság középpontjába kerülni. Akárcsak Assisi Szentje. De volt közöttük még egy szembetűnő hasonlóság: mindketten felismerték, hogy ez még önmagában kevés. Nem hódoltak be annak a fájóan közkeletű elképzelésnek, amely szerint a világ nem megváltoztatható. Carlo nagyon szeretett élni: szerette a sportokat, az állatokat, szaxofonozott. Tehetsége az informatika terén különösen kimagasló volt. Ám tehetségét, kedvességét – Szent Ferenchez hasonlóan – egészen az Evangélium szolgálatába állította.

Assisi: „Itt volt a legboldogabb”

Amikor Carlo kilencéves volt, szülei megvásároltak egy nyaralót Szent Ferenc szülővárosában, Assisiben, s ez a hely hamar az Acutis család második otthonává vált: itt töltötték a karácsonyt, a húsvétot és a nyári vakációt is. Az Olaszország zöld szívének is nevezett umbriai vidék békéje az olajfaligetekkel, szőlőültetvényekkel távol volt Milánó nyüzsgésétől, ahol Carlo felnőtt. Sok időt töltött a természetben; vélhetően a róla készült legismertebb fénykép – ahol piros pólóban, fehér hátizsákkal a hátán néz a kamerába – ugyancsak az Assisi közelében fekvő Monte Subasio csúcsán készülhetett. A rá emlékezők azt mondják, ha kirándulni indult, az útközben talált ágakból kis kereszteket készített, és ezeket letette az út mellé. Édesanyjának úgy mesélte, jól esik elképzelnie: azok, akik rábukkannak keresztjeire, általuk Jézus kereszthalálára emlékeznek majd. Máskor kesztyűt húzott, és összegyűjtötte az útjába kerülő szemetet a dombokon. Édesanyja egy visszaemlékezésében így fogalmazott: „Carlo különösen kötődött Assisihez. Assisi volt a szíve közepe. Azt mondta, ez az a város, ahol a legboldogabbnak érzi magát.”

Közösségben a szegényekkel

Ahogy Assisi Szent Ferenc megtérése és a szegények szolgálata összekapcsolódott, ugyanezt felfedezhetjük Carlo életében is. Nicola Gori, a szenttéavatási per posztulátora szerint Carlo már egészen gyermekkorától kezdve mély szeretetet mutatott mások iránt: elsősorban a szülei, majd a szegények, a hajléktalanok, a peremre szorultak, valamint az elhagyott és magányos idősek iránt. Kisgyermekként eladta játékait, hogy az árát a szegényeknek adhassa; a zsebpénzéből félretett megtakarításait a koldusok és fedél nélkül élők támogatására fordította. Jótékonysági vásárokat szervezett a plébániáján a missziók javára, s rendszeresen önkénteskedett a szegénykonyhán is (példája nyomán boldoggá avatását követően Assisiben róla neveztek el egy szegénykonyhát). Édesanyja arról tanúskodik, hogy örökös vitáik voltak a ruhavásárlás terén: ő szeretett volna új ruhákat vásárolni a fiának, de Carlo ragaszkodott hozzá, hogy az ezekre fordítandó pénzt inkább a szegényeknek adják.

Az Eucharisztia: „Autópályám az ég felé”

Édesanyja szerint onnantól kezdve, hogy Carlo hétévesen elsőáldozó lett, soha nem mulasztotta el a napi szentmisét és a rózsafüzért, amit rövid szentségimádás követett. Naponta akart találkozni az Oltáriszentségben azzal az Úrral, akiről Szent Ferenc így ír az Intelmekben: „mindennap ő maga jön hozzánk alázatos külsőben; mindennap leszáll az Atya kebléről az oltárra a pap kezében” (Int 1,17–18). Carlo vallotta: minél többször részesülünk az Oltáriszentségben, annál inkább hasonlóvá válunk Jézushoz, így már a földön megtapasztalhatjuk a mennyország előízét. Assisi lakói halála után is úgy emlékeztek rá, mint aki úgy áldozott, hogy látható volt rajta erős hite és a gyengédség, amellyel fogadta az Oltáriszentséget.

Tizenegy éves volt, amikor informatikai tehetségét latba vetve különleges projektbe kezdett: létrehozott egy honlapot, amely az eucharisztikus csodákról szóló virtuális kiállításnak adott otthont azzal a céllal, hogy minél több emberhez közel hozz az Oltáriszentség misztériumát. Ez a honlap ma is látogatható: másfél tucat nyelven – köztük magyarul – több mint száz eucharisztikus csodáról olvashatunk a miracolieucaristici.org címen. Általa valóra vált Carlo álma: megmutatta, miképpen lehet a modern technológiát az evangélium hirdetésének szolgálatába állítani, s ezáltal közel hozni az Örömhírt a digitális kor embereihez. Halála után Carlo ötlete nyomán könyv és vándorkiállítás is készült az eucharisztikus csodákról, amely mára öt kontinens több tucat országába eljutott.

Együtt a szenvedő egyházzal

Carlo imádságainak kedves helyszíne volt az Angyalos Boldogasszony-bazilikában található Porciunkula kápolna – a hely, amelyről Assisi Szent Ferenc életrajza így ír: „a szent minden másnál jobban szerette ezt a helyet, és a testvéreknek is megparancsolta, hogy különleges szeretettel ragaszkodjanak hozzá” (CÉ2 18). Ehhez a helyhez kötődik az augusztus 2-án ünnepelt, azóta minden ferences templomra kiterjesztett Porciunkula-búcsú eredete is, amely nyolcszáz éve hívja bűnbánatra és megtérésre az embereket. Carlo is ezzel az indíttatással töltött hosszú órákat imádságban Ferenc kedves helyén: édesanyja tanúsága szerint sokat imádkozott a bűnösökért és a tisztítótűzben szenvedő lelkek üdvösségéért, s ezért személyes áldozatokat is hozott, lemondásokat vállalt.

Te vagy a számunkra elegendő gazdagság

„Fiatalon halok meg” – jósolta Carlo, s mintha valóban megérezte volna halálát. 2006. október 1-jén egyszerű torokgyulladást állapítottak meg nála, ám állapota hirtelen drasztikusan romlani kezdett: október 8-án már annyira gyenge volt, hogy nem tudott felkelni az ágyból és szentmisére menni. A vizsgálatok leukémiát állapítottak meg nála. A jómódú családból származó fiatal betegsége nyomán átélte, hogy minden elvétetik tőle, és Jézus marad az egyedüli gazdagsága, ahogy Assisi Szent Ferenctől tanulta: „Te vagy minden, a számunkra elegendő gazdagság” (FID 10). Szenvedéseit az egyházért és a pápáért ajánlotta fel. Október 10-én megkapta a betegek szentségét, majd másnap agyvérzést kapott és kómába esett. 2006. október 12-én, nem sokkal Assisi Szent Ferenc tranzitusának napja után lépett át az örök hazába.

Carlo azt kívánta, hogy Assisiben temessék el. Bár Milánóban halt meg, kívánságának megfelelően holttestét egy évvel halála után Assisibe szállították. Sírja ma az assisibeli Santa Maria Maggiore-templomban (más néven: Santuario della Spogliazione) van, amelyet a ferencesség egyik bölcsőjének is tekinthetünk: ez az a hely, ahol Szent Ferenc visszaadta ruháit apjának – ahogy Carlo is mindent visszaadott az Atyának. A ruhák sokatmondóak: Carlo edzőcipőben, farmernadrágban, cipzáros pulóverben fekszik az üvegkoporsóban, ahova évente tömegek zarándokolnak el, kérve közbenjárását. Példa számunkra, ahogy Szent Ferenc is példa volt nemcsak a ma élő emberek, de kortársai számára is: a leghétköznapibb emberek is szentté válhatnak, ha engednek Isten hívásának.

Az egész egyház barátja

Carlo Acutist 2020. október 10-én avatták boldoggá Assisiben – s az első sorokban ott ültek szülei, Antonio és Andrea, valamint Carlo testvérei, akik négy évvel bátyjuk halála után születtek. A boldoggá avatást megelőző napokban tömegek zarándokoltak el Carlo nyitott koporsójához, az ünnepet megelőző estén pedig a számára és Szent Ferenc számára egyaránt kedves Porciunkulánál tartottak imavirrasztást. Alessandro Brustenghi ferences szerzetes – akit a magyarországi hívek is jól ismerhetnek, hiszen járt hazánkban – így fogalmazott: „Egy olyan jelenlét, egy olyan ragyogás, mint az övé, nem maradhat észrevétlen: Szent Ferenchez hasonlóan szerelmese volt az Eucharisztiának. Ahogyan napról napra hagyja, hogy felfedezzük őt, olyannak mutatkozik előttünk, mint egy barátunk.”

Ferenc pápa 2024 májusában hagyta jóvá a szentté avatáshoz szükséges dekrétumot, hitelesnek ismerve el azt a csodás gyógyulást, amelyet Carlo közbenjárásának tulajdonítanak. Novemberben pedig bejelentette: a szentté avatás a 2025-ös szentévben tartandó ifjúsági jubileum keretében történik majd meg április 25-én, Rómában, a Szent Péter téren.

Ahogy Assisi Szent Ferenc, úgy Carlo is a magasba emelte tekintetét, magasabbra, mint a földi horizontok. A rá emlékező Antonio Tarallo így fogalmazott a San Francesco című folyóirat hasábjain: „Pillantása az égre, a csillagokra, a napra irányult, ahogy azt testvére, Ferenc tanította neki. Carlo is magasztos célokra törekedett, ahogy arra csak az álmodozók és a költők képesek. Számára a magasba tekintés azt jelenti, hogy meglátja a szépséget minden emberben, minden teremtményben és a természetben, de legfőképp azt, hogy szemléli az Eucharisztiát”, és így már itt, a földi életben Krisztus jelenlétébe burkolózik.

***

Szöveg: Kámán Veronika
Forrás: assisiofm.it, Catholic Truth Society
Képek forrása: Assisi Egyházmegye, Avvenire, carloacutis.com, The Times
Ferences Média 2024

A Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium ad otthont decemberben a Szent pillantással: Fotókon a Magyar Katolikus Egyház tíz éve című sajtófotó-kiállításnak. A megnyitó ünnepséget 2024. december 3-án, kedden 10 órától rendezték meg az iskola aulájában. Köszöntőt mondott Szalai Gábor, az iskola igazgatója, Berhidai Piusz OFM, a ferences rendtartomány provinciálisa és Kuzmányi István, a Magyar Kurír főszerkesztő-igazgatója.

Esztergom és Győr után Budapestre is megérkezett a nagy sikerű tárlat, ami a Magyar Katolikus Egyház elmúlt évtizedének emlékezetes pillanatait mutatja be Merényi Zita és Lambert Attila, a Magyar Kurír munkatársainak nyolcvan alkotásán keresztül. A projekt a katolikus hírportál kezdeményezésére jött létre, és célja, hogy a fotóművészet eszközeivel bemutassa az egyházi élet örömteli, felemelő vagy éppen megható pillanatait: nemcsak dokumentálják az eseményeket, hanem a hit és a közösség mélyebb rétegeibe is bepillantást engednek.

Lambert Attila és Merényi Zita kiemelték, hogy a mozgó kiállítás különleges helyet foglal el a szívükben, hiszen ez az első önálló kiállításuk az elmúlt tíz évből. „Korábban az esztergomi Keresztény Múzeumban és a győri Triangulum Galériában mutattuk be alkotásainkat, most pedig egy iskola adott otthont a műveinknek – reméljük, hogy a fiatalok is örömüket lelik bennük. Rendkívül hálásak vagyunk a gimnáziumnak, amiért most teret biztosít nekünk, ugyanis korábban a helyhiány miatt nem tudtunk ennyi alkotást megmutatni egyszerre. Hálánkat szeretnénk kifejezni az iskola diákkórusának is, akik közreműködtek a megnyitón.” Merényi Zita hozzátette: „Izgatottak vagyunk, ugyanis lehetőséget kaptunk arra, hogy a kiállítás a Vatikánba is eljusson. 2025-ben szentévet ünneplünk majd, ezért óriási megtiszteltetés lenne számunkra, ha a terv valóra válhatna.”

Az esemény a MAGnificat közös produkciójával kezdődött, amelyben Dolhai Attila, Varga Mónika és Lambert Attila köreműködött. Szalai Gábor, a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium igazgatója köszöntőjében elmondta: a személyes találkozások meg tudják mozgatni a hitünket – az egyház a személyes találkozások egyháza. Nem létezne a ferences rend, ha Szent Ferenc nem találkozik Jézussal. A képeken ismerős arcok jelennek meg: volt kollégák, osztálytársak, templomi közösségünk tagjai. Az igazgató a kiállítás megtekintésére így buzdított: „Kezdjük el felfedezni az egyháznak azokat az aspektusait, amelyeket eddig nem láttunk, de a képek segítségével felfedezhetünk. Keressük, kutassuk, fedezzük fel a mi egyházunkat.”

A Magyar Kurír régóta szolgálja fényképekkel az olvasókat. Kuzmányi István megosztotta: sokat tanulhatunk a fotósoktól, akik elkapják a fontos pillanatokat. Elsajátíthatunk tőlük egy olyan szemléletet, amivel megláthatjuk az életünk fontos eseményeit. A jó képekhez azonban alázat és határozottság is kell. „Merényi Zitában és Lambert Attilában a professzionális fényképész szakértelme és a Jóistennel való mély kapcsolat egyaránt megvan” – emelte ki. A főszerkesztő megköszönte a ferences rendnek és az iskola közösségének, hogy befogadta a kiállítást, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatójának, Kontsek Ildikónak és a kiállítás megtervezőjének, Zalavári Tibornak a tárlat létrehozását, az iskola gondnokcsapatának a kivitelezést, valamint a MAGnificat zenekarnak – Dolhai Attilának, Varga Mónikának és Lambert Attilának –, továbbá Semjénné Menus Gabriella tanárnőnek és a gimnázium kórusának a közreműködést. 

Berhidai Piusz tartományfőnök atya köszönetét fejezte ki a sajtóorgánum és a fotóriporterek felé, akiknek elkötelezettsége és hite tükröződik a képekben. Hangsúlyozta: a sajtófotók célja nemcsak a történések megörökítése, hanem az isteni jelenlét megmutatása is. A középkori művészekhez hasonlóan ma is az a feladat, hogy a hitből fakadó tetteket tisztelettel és érzékenységgel láthatóvá tegyék. Ebben a képek kulcsszerepet játszanak, hiszen korunk információáradatában is emlékezetessé és maradandóvá kell tenniük az egyház életének pillanatait. Az atya végszavában nyitott, figyelmes szemlélődést kívánt.

Az esemény végén a zenészek a diákkórus kíséretével közös éneklésre hívták a jelenlévőket, így a ferences fenntartású gimnázium aulájának közönsége  együtt énekelhette többek között Matt Crocker, Joel Houston és Salomon Lightelm Oceans – magyar fordításban: Felnézek a vizek fölé – című dalát is.

Az alkotások szabadon megtekinthetők a gimnázium nyitvatartási idejében 2024. december 3–20. között munkanapokon, 8–19 óráig az aulában.

***

A fotókat Németh-Tasnádi Krisztina és a Szent Angéla-iskola fotószakkörös diákjai: Mágori Nóra, Hennel Botond, Szöllősi Zsófia, Dezső Benedek Péter, Völgyesi Lujza készítették.
Szöveg: Gellért Sára Mária
Ferences Média, 2024