Zadravecz István ferences püspök 1931-ben országos gyűjtést kezdeményezett, hogy a megcsonkított ország legmagasabb pontján, a Kékes-tetőn harminc méter magas Magyarok Nagyasszonya-szobrot emeljenek. A befolyt összeg azonban nem biztosította a felmerülő költségeket. A háborús évek inflációjától tartva a ferencesek Karácsonyi Aladár gyöngyösi teológia professzor javaslatára megváltoztatták a tervüket, és a szobor helyett inkább egy szép templomot építettek 1942-ben a Mátra turisztikai központjában, szintén Magyarok Nagyasszonya tiszteletére.

A tájba illő, rusztikus terméskőből épült templomot Gajdóczky Dezső tervezte. Ékessége az aranyfüstlemezekkel borított Magyarok Nagyasszonya-szobor, amely Morcsa-Mannhardt Gyula alkotása. A kápolna zsinat utáni liturgikus terét Kákonyi Asztrik tervezte, és szintén az ő alkotásai a Szent Ferenc Naphimnuszának gondolatai alapján készült színes üvegablakok. A mátraházi erdőrész, ahol a templom és a később mellé épült Magyar Alverna zarándokház áll, Gyöngyös város adománya.

A kilencvenes években, mikor Soós Ányos nyugalmazott ferences gimnáziumi tanár lett Mátraháza lelkésze, egykori diákjaival a templom körül kialakították a Naphimnusz parkot. A színes kerámia stációkat Várkonyi Maréza, a díszkapukat Fenyvesi László készítette. Elmélkedésre kiválóan alkalmas ösvényen sétálva jutunk el az egyes állomásokig, melyek sorban idézik a Naphimnusz gondolatait.

A mátraházi templomnak a szerzetesek szétszóratása évtizedeiben általában saját, helyben lakó ferences papja volt (többek között Kamarás Mihály, Németh Luciusz és Posta Benjamin), az utóbbi években pedig a gyöngyösi rendházból járnak ki ide a barátok misézni. A ferencesek a szép épületegyüttes és park gondozásával mindig arra törekedtek, hogy a Mátrába kirándulókat megtanítsák Szent Ferenc szemével és szívével szemlélni a teremtett világ nagyszerűségét.