Szakácsok, alamizsnagyűjtők, terciáriusok, hitszónokok, sekrestyések, kertészek és igen egzotikus hangzású szerzetesi „keresztnevek”, mint például Arzén, Hugolin. Ők a Szűz Máriáról nevezett (mariánus), 1950-ban betiltott ferences rendtartomány tagjai, akiknek sírját a pannonhalmi temetőb őrzi. A szerzetesek szétszóratását követően a pannonhalmi bencés monostor egyik szárnyában száz fő befogadására alkalmas szociális otthont alakítottak ki az idős, rendházaikból elűzött férfi szerzetesek számára. A kommunista évtizedek alatt több száz lakója volt a mindig zsúfolt intézménynek, akik közül a legtöbben itt haltak meg, és a Vár alatti település temetőjének egy hatalmas parcellájában egyforma, egyszerű, fehér műkő keresztek jelölik sírjukat. A temetőben is igen nagy a zsúfoltság, nem ritka, hogy egy-egy fejfán több név is szerepel. A legkülönbözőbb rendek rövidítései olvashatók a nevek után. Legtöbben a jezsuiták lehetnek, de közel hatvan ferences is itt várja a feltámadást. Az alábbiakban a mariánus rendtartomány tagjainak fejfáit és életrajzát gyűjtöttük csokorba. Hasonló összeállításunk a kapisztrán rendtartományhoz tartozó ferencesekről néhány napja került fel honlapunkra. Az összeállítás nem teljes, mert a sírok egy részét nem lehet beazonosítani, mivel eltűnt róluk a névtábla, és olyan része is van a parcellának, ahol a bokrok úgy benőtték a sírkertet, hogy nem lehet látni a kereszteken a feliratot. Az első kép az egyik Pannonhalmán nyugvó egykori pápai mariánus atya remek kalandregényének (igaz történet) könyvborítója.
