Felnőtt fejjel, 25 éves korában lépett be a Kapisztrán Rendtartományba. Szigetváron, Pécsett, majd Máriagyűdön szolgált, 1904-től pedig Budán az ebédlő és a cellák gondozója. 1907-től ő intézi a rend ügyeit a Fővárosnál és a különböző állami hivatalokban. Ez volt a fő munkaköre egészen 1919. április 30-án bekövetkezett haláláig, amikor hivatásának áldozatává lett. Miközben ugyanis a budai Várban az ügyeket intézte autó gázolta el. A budai ház igen sokat veszített vele, mert a zárdának hasznos és értékes tagja volt.

Fr. Nucsecz Mártont mindenki kedvelte, mert nemcsak imádságos és jó szerzetesnek ismerték, hanem maga volt a megtestesült humor. A hivatalokban is nagy szeretetnek örvendett. Mindenki becsülte romlatlan, egyszerű és közvetlen lelkületét. Mondanivalóját ügyesen tudta kedves mókákkal és tréfákkal fűszerezni.

Érthető, hogy mindenütt örültek jöttének, és kedvéért az ügyeket gyorsan elintézték. Még gróf Tisza István miniszterelnök is nagyra tartotta. Ha tudomást szerzett róla, hogy Márton testvér a Várban lévő valamelyik minisztériumban van, magához kérette és elbeszélgetett vele, annyira tetszett neki ennek az életrevaló testvérnek a beszéde és az egyénisége.

75 éves korában költözött az örök hazába, miután fél évszázadon át követte Szent Ferencet a szegénység és az egyszerűség útján.

(Majsai Mór ofm feljegyzései nyomán)