A káptalan megszavazta az elmúlt évek alatt elkészített új szabályzatot. Áttekintették a közösség életét, hálát adtak Isten gondoskodó szeretetéért, melyet bőségesen megtapasztaltak az elmúlt négy év alatt. Határozatokat hoztak a közösségi élet megújításáról, jövőbeni társadalmi szolgálatuk területeiről. Kiemelten foglalkoztak a nővérek testi-lelki egészségével, a társadalmi problémákkal és a cigánypasztoráció kérdésével. A gyűlés záró miséjén Székely János püspök méltatta a közösség értékeit. A ferences karizma időszerűségét hangsúlyozta, és ünnepélyes áldással küldte a közösséget a nélkülöző és szeretető gondoskodásra szomjazó emberekhez.
A szegénygondozó nővéreket alapító ferences provinciális a Trianon utáni ország társadalmi gondjait, a nagy szegénységet látva felismerte korának szükségletét és az „Egri Norma” által összekapcsolta az önkéntes társadalmi mozgalmat az egyházi karitatív munkával. Ennek a munkának fő szervezői és lebonyolítói voltak a szegénygondozó nővérek, akik csak Krisztusnak kívántak szolgálni, felkarolva a társadalom legszegényebbjeit: koldusokat, hajléktalanokat, öregeket, és mindazokat, akiknek senkijük nem volt, vagyis a legkiszolgáltatottabbakat. Szent Ferenc bűnbánó ruháját magukra öltve gyalog és biciklivel járták a nővérek a tanyákat, a falvakat, a városokat és a cigánynegyedeket. Mivel szolgálatuk felrázta az emberek lelkiismeretét, sok segítő csatlakozott hozzájuk. A közösség gyorsan gyarapodott, 1936-tól országos méretűvé vált, és 1950-ben már 42 közösségben 250 nővér tevékenykedett.
Szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása után csak 1990-ben indulhattak újra. Először Esztergomban telepedtek meg, és ez lett a rendi központjuk, de hamarosan újabb házakat nyitottak.
Ma Siófokon hajléktalanoknak és rászorulóknak osztanak ebédet, családokat és magányosokat látogatnak, öregeket, betegeket gondozunk, megosztva velük mindennapi gondjaikat és reményeiket. Szécsényben és Nagyvenyimben két kis szeretetotthonuk működik.
A nővérek kis testvéri közösségekben élnek, egyszerűség és vidámság jellemzi őket. Lelkiségük középpontja az Eucharisztia tisztelete és imádása. Naponta több órát szentelnek az imádságnak, ebből merítenek erőt a szolgálathoz. Amint Szent Ferenc nagy odaadással gondozta a leprásokat, úgy próbálják ők is felkarolni a mai társadalom legszegényebbjeit, visszaadva nekik emberi méltóságukat. Származásra, nemre, korra és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül szolgáljuk mindazokat, akikhez Isten küldi őket.
