ASSISI SZENT FERENC A DÚSGAZDAG LÁZÁR
A dúsgazdag és a koldus szegény Lázárról szóló példabeszédben /Lk 16,19-31/ az igazán talányos a Lázár alakja, az ő sorsa. A kelésekkel borított magatehetetlen beteg koldus miért üdvözül? Miért részesítik az égiek ilyen nagy tisztességben? Ábrahám, Isten barátja /Jak 2,23/, miért fogadja barátjául? Mi Lázár titka? Aki közel kerül Lázárhoz, az közel kerül az ő titkához is. Ez megadatott Assisi Szent Ferencnek.
A példabeszéd leírása a dúsgazdagról – „bíborba, patyolatba öltözött, és minden nap fényes-víg lakomát rendezett” /Lk 16,19/ -, ráillik a dúsgazdag bankár gyerekre, Francescóra, aki az assisi aranyifjúság mindennapos dáridóinak ünnepelt sztárja volt. A kis növésű aranyifjú nagyra vágyásának nincs határa. A legnagyobbat akarja, a legnagyobbra tör. Nem hiába. Megkapja. Életébe bejelentkezik a Legnagyobb, a Legfölségesebb. Jelenléte egyre teljesebben eluralja Ferenc szívét. Megismerve a Legfőbb Jót, fölszabadultan, dalolva, mond le javairól. Megszabadul a javak birtoklásától, hogy egészen fölszabaduljon a Legfőbb Jó, a Lélek birtoklására, magát egészen átadva Neki.
A Lélek azok közé vezeti, akiket világfi korában utálkozva a legjobban került, a leprások, korának Lázárjai közé: „Maga az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük” /Testamentum/. E szűkszavú és szemérmes leírás mögött, az életrajzok szerint, nemcsak az van, hogy Ferenc gondosan ápolta őket, több történt. Anyai gyengédséggel ölelte és csókolta őket. Ferenc beszámol arról is, hogy e találkozásnak köszönhetően benne mélyreható fordulat, változás, átváltozás történt: „az, ami azelőtt olyan viszolyogtató volt, átváltozott lelkem és testem gyönyörűséges édességére”. Hogyan volt ez lehetséges? Mi a magyarázata ennek? A tett indítékában rejlik a magyarázat: „Krisztus szerelméért, aki érettünk lett olyanná, mint a poklos” /Fioretti XXV./.Krisztus válasza erre a szeretetre az átváltoztatás. A betegnek tett szerető szolgálat – akár tudunk róla, akár nem – mindig Jézusnak tett szolgálat /Mt, 25,34-40/. Buday Péter ferences atya, súlyos leukémiás betegként, a steril szobából írta, a halála előtti napokban: ”A betegek az egyház kincse. Urunk saját szenvedésébe kapcsolja őket. Kérlek, ne féltsd tőlük a szívedet! Fogd meg a kezüket: a Krisztusét fogod”. És ennek csodálatos a következménye. Joó Sándor a szegény Lázárról tartott prédikációjában erről így beszél: „Jézus maga lett Lázárrá, a szegénység és a gyalázat minden sebeivel tele koldussá! – Ebben van a Lázárok reménye. /ZL./ – Azért kell alászállnod a másik ember nyomorúságának a mélységébe, mert ott kapod meg, ott részesülsz Jézus szeretetében”. E szolgálat jutalma a részesülés a Jézus szeretetében. S aki ebben részesül, az mindent már e szeretet szemével néz. A szeretet szemével nézve a világ, amelyben élünk már más világ, százszor szép. E szemléletből derű fakad. Ez a derű jellemzi mindazokat, akik szolgálatukban alászállnak az emberlét poklaiba, nyomorúságába. Gyönyörű paradoxon.
Akik vállalják ezt a pokolra szállást, azoknak megadatik, hogy amikor ők jutnak lázári sorsra –valamiképpen agóniánkban mindannyian -, a végső kiszolgáltatottságukban megnyíljon a Lázár lét, az üdvösség misztériuma. Lázár mindent elveszít. Csak a nevét őrzi, vagyis lényének lényegét: hitét, bizalmát abban, hogy Isten segít. Ennek a névnek ugyanis ez a jelentése. Isten válasza erre a hitre az ő segítsége, az üdvösség. Ezzel a hittel kiált az Úrhoz Assisi Szent Ferenc teljes kivetettségében, lelki éjszakájában, szörnyű testi tehetetlensége és kínja közepette, és „Isten segít”. Megajándékozza a remény örömével. Átélheti nemcsak a maga, hanem az egész teremtett világ üdvösségének az örömét. Ennek az örömnek a kiáradása a Laudes Creaturárum, a Teremtmények dicsérete. Ebből a dicséretből nem lehet nem kihallani, hogy Ferenc milyen mérhetetlen gazdagnak érzi magát. Ő a dúsgazdag Lázár.
