Az igazgató elmondta, a hozzájuk érkező gyerekek egyre bonyolultabb világból érkeznek. Nemcsak a társadalom belső megosztottságáról, a pénzorientált világszemléletről vagy az elöregedéssel és munkanélküliséggel küzdő Európáról van szó, hanem a családok rendkívül zilált életéről is. „Alig van olyan család, ahonnan a gyerek úgy érkezik, hogy van egy papa és egy mama. Most már nagyon sok gyereknek az a családi háttere, hogy van egy papa, aki egy másik mamával él, és a mamájának is van egy másik élettársa” – emelte ki Tokár János.

További problémaként említette, hogy rendkívül sok vallási pótcselekvést kínáló jelenség mutatkozik, amelyek világmegváltó dolgokat kínálnak, nem is beszélve a kábítószerről vagy a cigarettáról, amelyek szemfényvesztésként megnyugvást és boldogságot ígérnek, és amelyeknek a gyerekek nagyon ki vannak szolgáltatva.
„Megmutatjuk, hol kezdődik az ember”
Tokár ezzel szembeállítva említette a szerzetesi kultúrát, életformát, mely ott van mintaként a gyerekek számára. „Nem megnyugtató az a kép sem, amit mi adunk, mert a törekvésünk mélyén nagyon sok emberi gyarlóság van, de a gyerekek ezeket jól ki tudják szűrni, és látják, hogy mi az, amit szeretnénk, vállalunk, és mi az az emberi gyarlóság, ami az emberi életünk velejárója. Ez nem teszi hiteltelenné azt a képet, amit eléjük próbálunk tárni, csak megmutatja, hol kezdődik az ember.”
Arra a kérdésre, hogy honnan kerülnek ki az iskola diákjai, Tokár János elmondta: elsősorban azok jelentkeznek hozzájuk, akiknek barátaik, ismerőseik volt ferences diákok. „Az, aki oda járt, és az iskola szellemisége megérintette, mindenütt hinti, hogy ide érdemes jönni.” Hozzátette, olyanok is vannak, akik „nem makulátlanok”, más iskolában összeférhetetlenek voltak, az ő magatartásuk két-három hónap alatt normalizálódott, és egy év után tanulmányi eredményük elérte a négyes-ötös szintet.
A felsőoktatásba felvételt nyert diákok számát illetően a szerzetes úgy nyilatkozott: az ötéves érettségitalálkozón túlnyomó többségben egyetemet, főiskolát végző vagy végzett diákok jelennek meg. „A fiatalok a 18-19. év után sem hagyják abba a tanulást, bár kikerültek az iskolából. Sikerül négy-hat év alatt olyan mentalitást elültetni a fiúkban, hogy az igényes szellemi munka iránt marad bennük egyfajta érzékenység” – húzta alá az igazgató. A papi, szerzetesi hivatást választó diákok száma Tokár János becslése szerint évfolyamonként egy-két gyereket jelent.

„Szeress, és tégy amit akarsz!”
Az intézmény nyitottságát célzó kérdésre az igazgató egy Szent Ágoston-idézettel felelt: „Szeress, és tégy amit akarsz!” Tokár úgy magyarázta ennek jelentését: ha Isten törvénye él az ember szíve mélyén, az elég erő ahhoz, hogy megszabja léptei irányát, célját, módját. Bőven ad lehetőséget az embernek a kibontakozáshoz, ahhoz, hogy progresszívabban éljen, de megmondja azt is, hogy mi az, amiben tapodtat sem mozdulhat el attól, amit gondol.
Tokár János kollégáival kapcsolatban kiemelte: abban a tekintetben rendkívül példamutatók, hogy belső, Isten felé forduló életükben nagy elszánással, belső felkészüléssel és ebből fakadó erővel, vitalitással rendelkeznek. „Mikor más azon gondolkodik, hogy milyen családi programot szervezzen, nekünk az a 35 gyerek az első, aki ránk van bízva.”
Fontos, hogy ne sablonokban beszéljen az ember
Arra a kérdésre, hogy a fiatalság mennyire fogékony Istenre, úgy fogalmazott: „Nagyon. Korábban úgy láttam, hogy nagy nehézség a fiatalsághoz ilyen értelemben közel kerülni, ma tágra nyílt szemmel, hatalmas figyelemmel vannak az ember iránt.” Az iskola igazgatója elmondta, fontos, hogy az ember ne sablonokat mondjon, hanem arról beszéljen, amit ő maga átél. Amikor személyes, belső lelki történésekről van szó, a gyerekek hihetetlenül partnerek, és ők is bátran, bizalommal tudnak beszélni megélt tapasztalataikról.

Az ellenőrzés nem újdonság
A közoktatási reformmal kapcsolatban a szerzetes elmondta, a törvény rájuk is ugyanolyan érvénnyel vonatkozik, mint bármelyik másik középiskolára, annyi különbséggel, hogy sok lehetőség van az iskola fenntartója, a ferences rend kezében, amely felügyeli és szervezi a munkát. Az igazgató kifejtette, náluk már korábban bevezették az állami iskolák számára újdonságot jelentő ellenőrzéseket. „Négyévente rendszeresen megvoltak azok az ellenőrzések, amelyek elmaradtak az elmúlt 20-25 év során […], ilyen értelemben mi folyamatosan tudtunk a pedagógiai munkán javítani, szervezni, átalakítani.” Tokár a sok vitát kiváltott hittan és erkölcstan kérdése kapcsán hozzátette: a kormányzatnak ez a lépése nagyon fontos.
Őszintén, nem társadalmi kényszerből
Az egyház mély társadalmi problémákhoz, különösen a cigánykérdéshez való hozzáállása kapcsán az iskolaigazgató elmondta, számára soha nem volt kellemetlen cigány emberek körében lenni, mindig otthon érezte magát közöttük. „A legegyszerűbb dolog, hogy nagyon kell szeretni őket, őszintén, nem pedig álságosan, társadalmi kényszerből.” Az interjúból az is kiderült, hogy Tokár János esti tagozaton érettségire való felkészítést tart, aminek legnagyobb eredménye, hogy a cigányok és magyarok együtt tanulnak, elkülönülés nélkül, és az összetartás miatt kicsi a lemorzsolódás aránya is.
Provokációba burkolt kíváncsiság
Az egyházat és a hívőket érő rendszeres támadások kapcsán a szerzetes úgy fogalmazott: „Ez olyan kihívás, amelyre csak szeretettel lehet válaszolni. Arról van szó, hogy kíváncsiak az én hitemre, és nekik nincs más eszközük arra, hogy ezt a kérdést feltegyék, mint hogy provokációba burkolóznak. És ez a provokáció őszinte, tiszta kérdés a részükről.” Tokár szerint ezekre a kérdésekre van a legnagyobb szükség, sokkal borzasztóbb, ha hallgatnak az emberek. Az igazgató a legnagyobb feladatnak a pozitív válaszok megtalálását látja.

(Forrás: mno.hu)