Rendtársai, hozzátartozói, barátai, egykori tanítványai, munkatársai és lelkivezetettjei vettek végső búcsút P. Dr. Frajka János Félix ferences szerzetestől az Országúti Ferences Plébániatemplomban július 13-án. A gyászmisét és a temetési szertartást P. Berhidai Piusz OFM, a magyar rendtartomány miniszter provinciálisa vezette, a szentbeszédet P. Tokár János OFM vezette.

A délelőtt 10 órakor kezdődő szentmisére az ország minden részéről érkeztek. A templom megtelt a reményüket megélni, tiszteletüket és hálájukat kifejezni akaró gyászolókkal. A szép és egyszerű koporsót az oltár előtt ravatalozták fel, ahol a szentmise előtt mindenki tiszteletét tehette.

Berhidai Piusz tartományfőnök az eucharisztia bemutatása előtt szeretettel üdvözölte az egybegyűlteket, majd megkezdte a közös hálaadó és engesztelő liturgiát.

Fotó: Somogyi András

Szentbeszédében Tokár János atya elsősorban Istenhez szólt és azután Félix atyáról. A Zsoltárok könyvéből vett idézet után így fogalmazott: „A kisebb testvérek egyszerűségével és alázatával minden jót Neked tulajdonítunk, Mindenható, Szentséges és Fölséges Királyunk, mert egyedül Tőled származik minden jó. És Neked adunk vissza mindent, mert minden a Tied Ég és Föld Ura, amivel életünk során megajándékozol minket.”

Fotó: Somogyi András

Ezzel az Assisi Szent Ferenc-i hálaadó lelkülettel tekinthetünk Félix atyára, és mindarra a jóra, amit ő 93 év alatt véghezvitt. János atya kiemelte, hogy Félix testvér mindig a többet, a teljesebbet, az igazabbat és a szentebbet kereste. Ő volt az a rendi testvér, aki a kisebb testvéri közösséget a mindennapokban a nyíltság, a kritikus látásmód, az őszinte beszéd, a józan gondolkodás erejével segítette, hogy elkerülhessék a hiú, üres és álszent létezés szürkeségét. János atya hangsúlyozta Félix atya elkötelezettségét hazája és a magyar kultúra iránt, valamint az igehirdetés szolgálatában való hűségét, még a legmodernebb eszközök révén is.

A szentmise lezárása előtt egykori szentendrei diákja, Lindner Monika minden öregdiák nevében mondta el nekrológját: az életét, mint a stabil lábakon álló, napfényben úszó stéget írta le, ahol az egyik tartólábat a Félix atya képviselte értékek, útravalók adták.

Fotó: Somogyi András

Fotó: Gieszer Richard

A Félix atyai szellemiséget tükröző beszédet követően tartományfőnök atya elvégezte a temetési szertartás első részét, majd rendtársaival együtt elénekelték a Salve, sancte Pater kezdetű, Szent Ferenchez szóló gregorián antifónát. 

A lélekemelő ének után a koporsót Félix atya egykori tanítványai vitték ki a templomból. A liturgiát szeretetvendégség követte a kolostor kvadrumában, ahol a ferences testvérek vendégelték meg a Félix atyától búcsúzó közösséget.A sírbatétel szertartása délután volt a Jász-Nagykun Szolnok vármegyében található Alattyán községben, amely településhez Félix atya a családja révén kötődött.

***

Az alábbiakban P. Tokár János OFM szentbeszédét és Lindner Monika, egykori tanítvány búcsúbeszédét adjuk közre.

P. Tokár János OFM szentbeszéde 

Örökkévaló, Te mindöröktől vagy és mindörökké. És így szólsz az időben élőkhöz: emberfiak, térjetek vissza a porba – és ezer év a Te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, vagy mint egy őrállás ideje éjszaka – bizony hamar elszáll, és mi elmegyünk. Ugyan mi az ember, hogy mégis megemlékezel róla? Az emberfia, hogy gondot viselsz rá? Nagyobbá tetted az angyaloknál, dicsőséggel és fénnyel koronáztad, fölébe emelted kezed műveinek.

A Zsoltárok könyvének ebben a cseppet sem relativizálható világában, a végtelen Fönség trónusa előtt éljük, szemléljük létünk, és ma ebben a szentmisében hálaadásra tárjuk ki karunkat, és magasztaljuk Szentséges Urunkat, hogy testvérünket, Félixet a létezésre szólította, és bőkezűen megáldotta és rajta keresztül az Úrjézus nyomában járókat. 

A kisebb testvérek egyszerűségével és alázatával minden jót Neked tulajdonítunk, Mindenható, Szentséges és Fölséges Királyunk, mert egyedül Tőled származik minden jó. És Neked adunk vissza mindent, mert minden a Tied Ég és Föld Ura, amivel életünk során megajándékozol minket.

Örülünk és magasztalunk Téged, hogy gyermekedet, Félix testvérünket alkalmasnak találtad, hogy kivételes értelmi képességet és szorgalmat adtál számára, hogy a teremtett világ rendjét és törvényszerűségeit ámulattal csodálja és ezt az ifjúság lelki és szellemi nevelésében és oktatásában feltárhassa.  Áhítatot gyújtottál szívében, hogy emberszerető jóságodat meglássa és szolgálja papként és szerzetesként. Eszményeit és céljait a kortárs vértanúk és a szentéletű tanúságtevők hiteles világa inspirálta, hogy lelkesedést és vágyat ébresszen az áldozatos és erőt sugárzó életre. Kisebb testvéri közösségünk mindennapjait a nyíltság, a kritikus látásmód, az őszinte beszéd, a józan gondolkodás erejével segítette, hogy elkerülhessük a hiú, üres és álszent létezés szürkeségét. Hazája, Magyarország erősségét, a politikai kultúra keresztény és katolikus fundamentumát bátran és mindenki előtt egyértelműen – akár agitatív módon is – kifejezte, hogy becsüljük őseink ragaszkodást hitünkhöz, szilárd alapot vethessünk erkölcseinkben, büszkén vállaljuk közösségünket minden magyar emberrel. Lelkipásztorként a többet, a teljesebbet, az igazabbat és a szentebbet kereste gyarló szolgálata közben is, és így tehette fényessé és ragyogóvá templomi közössége ünnep- és hétköznapjait.

A tanítást, a modern informatikai eszközökön áradó igehirdetést szent célnak tekintette és sok–sok kedvelője találhatta meg soraiban a ma emberének szóló igazságra vezető utat. 

Gyenge, megtört testében megmutattad nekünk, hogy mindaz, amit benne erős emberként láthattunk, mind-mind Tőled származik, és most, hogy földi élete véget ért, a Te szent neved dicsőül meg általa, mert Neked köszönünk meg ma is minden jót. Arasznyi létünk belekapaszkodik a nagy mindenség dicsőítő énekébe, és az angyalokkal és szentekkel és az egész teremtett világ gazdagságával ezt zengi: „Uram, mi Urunk a Te neved széles e világon mily csodálatos!”

Budapest, Országúti Ferences Plébániatemplom
2023. július 13.

***

Lindner Monika búcsúbeszéde az öregdiákok nevében

Amikor valaki az Örökkévalóságba távozik, úgy illik, hogy összegezzünk, ki is volt ő, milyen nyomot hagyott a világban. Félix atyával kapcsolatban ezt előttem már többen megtették, nagyon szép megemlékezéseket olvashattunk az elmúlt napokban, illetve hallhattunk itt is, a múlttal foglalkozni tehát már nem tisztem.

Nézzünk hát előre! Ilyenkor mindig megfogadjuk azt is, hogy kedves halottunkat nem feledjük. Nekem már jó ideje van egy kép a fejemben ezzel kapcsolatban. Egyszer, jópár évvel ezelőtt feküdtem egy balatoni stégen és élveztem az éltető napsugarakat , közben azon gondolkodtam, hogy az életem tulajdonképpen pont olyan, mint az a napozás. Fölöttem örök nap az Isten, az életemet kísérő, segítő emberek, a szüleim, nagyszüleim, tanáraim, atyai-anyai barátaim-barátnőim pedig a stéglábak, akik -bár nem látom őket- mégis tudom, hogy a víz fölött tartanak, hogy stabilan és biztos alapokon létezhessek..

Számomra az egyik ilyen láb egészen biztosan Félix atya, egykori osztályfőnököm, azután pedig számtalan témában segítőm, útmutatóm.… Amikor nehézségekkel küzdök, amikor elkeseredem, vagy úgy érzem, az előttem tornyosuló feladat meghaladja az erőmet, mindig megállok kicsit és gondolatban kifekszem arra a bizonyos stégre, hagyom, hogy Isten napfénye rám ragyoghasson és közben erőt merítek azok emlékéből, akik tanítottak, neveltek, felkészítettek az életre, akik, bár már eltávoztak, szellemiségükkel segítenek, míg élek.

Kedves Félix atya, én így viszlek tovább a lelkemben az úton, aminek a végén hitem szerint ismét találkozunk! A magam és a diáktársak nevében hálát adok Istennek, hogy voltál nekünk! Nyugodj békében!

Budapest, Országúti Ferences Plébániatemplom
2023. július 13.

Fotó: Gieszer Richárd, Somogyi András
Ferences Média, 2023