VASI SZEMLE
2007. LXI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM
Történelmünknek vannak olyan kiemelkedő hősei, akiknek emléke a nemzeti köztudatban kissé homályban maradt. E hősök közé sorolhatjuk gróf Batthyány Lajost, az ország első alkotmányosan megválasztott miniszterelnökét is. Úgy véljük, nem kapott megfelelő hangsúlyt történelmünkben betöltött szerepe, a hadügyi politika formálásában megmutatkozó kimagasló diplomáciai tevékenysége és nemzetünk szabadságharca idején tanúsított kiváló szervezőképessége is valahogy elfelejtődött. Sőt, homályban maradt hazaszeretete, amely abban is megmutatkozott, hogy magas hivataláról való lemondása után kész volt katonaként a Vas megyei nemzetőrség táborához csatlakozni.
Ennek a tudati homálynak történelmi okai vannak. Gróf Batthyány Lajosról, kivégzése után még beszélni sem lehetett, tilos volt a halálára való emlékezés is. A kiegyezés után sem a hivatalos kormányzat fáradozott a kellő tiszteletadáson, hanem Pest város polgársága, a nemzeti érzületű köznép hozott nem kis áldozatot mauzóleumának felépítése érdekében, és szinte tüntetően megtett mindent ünnepélyes temetéséért is.
Gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulója idén volt. Méltó, hogy kiállítások, megemlékezések, tanulmányok idézik fel emlékét. Az első miniszterelnök nemzeti történelmünkben betöltött szerepe most, úgy látszik, valóban kellő méltánylásban részesül.
Batthyány Lajos Pozsonyban, 1807. február 10-én született. A szabadságharcban vállalt tevékenysége okán 1849. január 8-án a pesti Károlyipalotában Reichardt őrnagy letartóztatta, a hadbíróság halálra ítélte és még ebben az évben, október 6-án viszonylag fiatalon, 42 éves korában kivégezték. Családi hagyományai és birtokai Vas megyéhez kötötték. Amikor születésének évfordulóján két országos múzeum személyének, politikai és hadseregszervező tevékenységének emlékét rangos kiállításban mutatja be, mi e tanulmányban a legelső és most felújított, hivatalosan is emlékhellyé nyilvánított sírhelyét igyekszünk megismertetni. A pesti ferences rendház Krónikájának az eseményekkel kapcsolatos feljegyzéseit is közöljük egyéb közlemények és emlékezések keretében.
Miután Gróf Batthyány Lajost letartóztatták és azzal vádolták, hogy katonákat toborzott, pénzt bocsátott ki, s ezzel uralkodói felségjogokat sértett meg, ügye felségárulás vádjával az osztrák hadbíróság elé került. A bírósági eljárás sokáig húzódott. A rabot 1849 tavaszán Laibachba, majd Pozsonyba és Olmützbe, végül Pestre, az Újépületbe, az egykori katonai kaszárnyába hurcolták. Olmützben került sor 1849. augusztus 16–22. között a hadbírósági tárgyalásra. Pálffy János erdélyi politikus, emlékíró feljegyezte, hogy gróf Batthyány Lajos neje, Zichy Antónia grófnő felkereste Lanzendorf ítélőbírót, és pénzjutalmat ígért neki, ha nem ítéli halálra férjét. Az ítélőbíró hajlott is az ajánlatra, sőt függetlenül az ajánlattól bírói lelkiismeretében is felmerült ez a lehetőség: Bécsbe küldött jelentésében azt írta, hogy nincs elegendő ok a halálos ítéletre. Ekkor lépett közbe a császár anyja, Zsófia, aki ellenérzéssel volt a magyar nép iránt. Saját kezű levelet írt a hadbírónak, és azt kérte, hogy ítélje halálra gróf Batthyány Lajost, mert fia majd megkegyelmez az elítéltnek.
Az ítélőbíró és a hadbírósági testület augusztus 30-án felségárulás vádjával kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte gróf Batthyány Lajost, ugyanakkor kegyelmi kérvényt is felterjesztett a császár elé. Az ítélet és a kegyelmi kérvény a pallosjogot birtokló Haynau hadügyi főparancsnok elé került, aki a kegyelmi kérvényt elutasította és a halálos ítéletet jóváhagyta, megjelölve a kötél általi kivégzés napját, október 6-át. Gróf Batthyány Lajost személyi méltóságában mélyen sértette az akasztás, mint a kivégzés módja. Ettől a megszégyenítéstől úgy akart megmenekülni, hogy sebet ejtett nyakán.
Batthyányt az október 5-én kihirdetett halálos ítélet után a siralomházba vitték. Felesége, Zichy Antónia még megpróbált kegyelmet kieszközölni, de eredménytelenül. Ekkor búcsúlátogatás címén felkereshette férjét és tőrt csempészett be hozzá. Távozása után az elítélt rab 9-től 11 óráig nyugtalanul járkált cellájában, majd megírta feleségének azt a búcsúlevelet, amelyet az özvegy 1888. szeptember 25-én bekövetkezett halála után az ő koporsójába helyeztek el.
A sebesülés után orvosi bizottság javasolta, hogy a halálos ítéletet golyó által hajtsák végre. Október 6-án este 6 órakor vezette Ungváry tábori lelkész az elítéltet a vesztőhelyre, ahol hat vadászkatona várta. Gróf Batthyány Lajos az Újépület fala előtt féltérdre ereszkedett, szemét bekötötték, kezét szívére tette és magyar nyelven harsány hangon ezt mondta: „Éljen a haza!” Eldördültek a fegyverek, az elítéltnek szívét, mellét és homlokát sebesítették meg a lövedékek. Azonnal meghalt, a nemzet vértanúja lett. Ezen a helyen van ma a Batthyány-örökmécses, amelyet 1926-ban állítottak fel.
Katona Tamás kutatása alapján tudjuk, hogy a holttestet a kivégzést követően elrettentésül három órán át a helyszínen hagyták, a földön feküdt. Feltehetően ezután vitték a Rókus Kórházba, ahol dr. Hausman Ferenc orvos a homlokon lévő sebet fekete tapasszal befödte. Ezt követően a józsefvárosi temetőben ástak sírhelyet, de úgy tűnik, hogy ezt csak látszat okából tették, mert közben felvették a kapcsolatot a pesti ferences rendház főnökével, Dank Agáppal, és a holttestet éjszaka a pesti ferences templomhoz vitték. Szántóffy Antal plébános tárgyalt előzőleg a rendház főnökével, hogy miképpen lenne elhelyezhető, mégpedig teljes titoktartással a „megdicsőült holttest”. Ezeket az adatokat jóval később, 1870-ben a Vasárnapi Újság tudósítója jegyezte fel.
A pesti ferences rendház Krónikája a holttest elhelyezéséről és ennek elôzményeiről ezt a tudósítást adja: „Megkérték a rendházat, hogy a rendház kriptájába átmenetileg fogadják be a holt testet. Az ügy jótevői Dank Agáp házfőnök atyát kérték meg. A kérelmezők a következők voltak: Vigyázó Antal Úr, az ő fia Vigyázó Sándor, Vadkerti Lukáts Antal, Perrich Engelbert, Rauner Ferenc, gróf Győry László, Tersánszky Sándor, Marczibány Lőrinc, Csausz Márton, Rakofszky Ferenc, Rösler István, Karácsony Úrnô.”
Talán az a szempont vezette őket – ami köztudott volt –, hogy a Batthyány család hercegi ágának hagyományos temetkezési helye a ferencesek németújvári kolostorában van. Batthyány Lajos ugyan a család grófi ágához tartozott, de a Batthyány család ferencrendhez fûzűdő kapcsolata mégis azt sugallta, hogy ideiglenesen a közeli pesti rendház altemplomában helyezzék el a holttestet.
Beszédes Kálmán Dank Agáp elbeszélése alapján ezt jegyezte fel: a házfőnök „nem várta, hogy őt a szerencsétlen özvegy esengve kérje, elég volt tudnia, hogy a holt tetem a Rókus kórház halotti kamrájába vitetett, hol arra a legnyomorultabb eltakarítás, a kórházi szegény halottaknak oly módú eltemetése vár valamely közös sírgödörbe, amelynek folytán az egyesnek kiléte felől minden nyom vele együtt eltemettetik.”
A megbeszélés szerint az egyszerű fenyőfa koporsóba helyezett holttestet lovaskocsira helyezték, és éjfél után a pesti ferences templomhoz szállították, ahol szertartásos ruhában Dank Agáp házfőnök atya egy szerzetes testvérével várta. A templom főkapuján keresztül az altemplomba vitték, ahol a Mária-oltár alatti részen, az alsó sírüregben helyezték el. A cselekmény veszélyessége miatt mindez a legnagyobb titoktartással történt. Erre vall, hogy a sírüreget lezáró márványlapra csak a megholt nevének kezdőbetűit vésték: G. B. L. Később került rá ez a szöveg: „1849 dik évi október 6 kán az Úrban elhunyt [előbb bevésett] G. B. L. áldás és béke hamvaira” Az emléklapot óvatosságból, hogy az avatatlan még a kezdőbetűket se azonosíthassa, befelé fordítva helyezték el, nyilván néhány nappal később. A holttest elhelyezése utáni napon ugyanis a rendház szerzeteseinek jelenlétében Dank Agáp a koporsó fedelét felemelte. Ekkor láthatták, hogy a holttest feje alatt véres faforgács volt, ruhája bársony fekete kabát és nadrág, homlokán fekete tapasz, ez takarta el a roncsoló golyó helyét. Újra elvégezték a temetési szertartást, a koporsó fedelét leszögezték, és úgy helyezték el, hogy a sírüreg nyílásánál legyen a feje. Ezután zárták le a sírt az emléktáblával, amely mind a mai napig látható.
A sírhely a köznép előtt ismeretlen maradt, jó ideig az emlékezésnek semmi jele sem volt. Valami bizonytalan vélekedés mégis lehetett a köztudatban, mert tíz év múlva, 1859-ben, a vértanúság napján Magyar Lajos álnév alatt, de gróf Batthyány Lajos emlékére gyászmisét mutattak be a ferenciek templomában. Ezen az egyetemi ifjúság fekete, magyaros ruhában jelent meg. Csak az 1867. évi kiegyezés után három évvel vetődött fel az igény, hogy exhumálják Batthyány testi maradványait.
Pest városa és a polgárság vállalta a nyilvános temetés megrendezését és ennek anyagi áldozatát. A Kerepesi úton már meglévő temetőben Schickedanz Albert tervei alapján felépített impozáns mauzóleumban kapott az ország első miniszterelnöke méltó nyughelyet vértanú halála után 21 évvel.
1870. június 9-én a pesti ferences templomban ünnepélyes gyászmisét tartottak, miután a vértanú miniszterelnök testi maradványait díszes koporsóba helyezték és felravatalozták.
Az eseményről magyar nyelven a ferences rendház már idézett Krónikájában hiteles feljegyzés olvasható. Ezt szó szerint, követve az akkori írásmódot, itt közöljük.
„1870. március 29-én dél után 4 órakor vétetett fel gróf Batthyány Lajos néhai első magy. Miniszterelnök teteme a pesti Sz. Ferencrendiek sírboltjából, melybe 1849-iki október 6-án (Haynau császári főparancsnok elítélése folytán) történt agyonlövetése után éjjel titkon tétetett. E felvételnél jelen voltak a zárdából Kurtz Vilmos ferencvárosi adminisztrátor, Dosztál Gaudencz, Fritz Erhárd hitszónok, Piry Cirjék zárdafônök, fr. Hubert és mások a világiak közül gr. Batthyány Elemér, a boldogultnak fia; a város részéről a főkapitány Thaisz Elek, Királyi Pál főjegyző, Dr. Flór főorvos, Czettner Károly, Aul és sok mások. A koporsót csak úgy lehetett kihúzni, hogy az előfalat le kellett bontani, valamint a kövezetet is, ezt főkép azért, mert a sírboltok alsó sorában volt befalazva. Az eredeti koporsó egyszerű puha fából volt, s már annyira elkorhadt, hogy helyéről kihuzatván, szerte omlott. A tetem azonossága leginkább felismerhető volt hosszú sűrű szakáláról, kopasz fejéről; koponyája hasadozott volt ugyan, de a homlokcsonton látható volt a golyó helye, mely golyó okozhatta a koponya csontok szétválását. Egészen feketében öltözötten feküdt, a mellénye is olyan színű, s jó karban találtatott. A fentebb nevezett bizottmány érczkoporsót hozatott, melybe teljes összeomlás nélkül csak úgy lehetett beletenni, hogy a fr. Arberttől kölcsönzött lepedőt húztak alája. Azután a sírbolt közepén a koporsó székekre helyeztetvén, üvegablakos födéllel lezáratott, s az egész koporsón végeig, és közepén keresztül fehér szalagot húzott a főkapitány, s’ lepecsételtetett a gr. Elemér, a főkapitány, s a zárda pecsétjével, s ily állapotban hagyatott a nagyszerű temetés napjáig, mely történt
1870-ik évi június 9-én a város költségén, országos gyász pompával. A temetést megelőző napokon az egész templom, a főoltárral és szószékkel együtt fekete kelmével vonatott be. A templompadok első osztálya mindkét oldalról kivitetett az udvarra, hogy elegendő térség legyen a végtisztesség megadására. A kereszt és Mária-oltár közötti térre helyeztetett egy nagyszerű bronz koporsóba az első kisebb koporsó, melyet egyetemi tanulók s’ régi honvédek állottak körül kivont karddal.
A koporsónak egyik oldalán ez vala vésve:
»Gróf Batthyány Lajos, Magyarország elsô miniszterelnöke,
elhúnyt 1849-dik évi okt. 6-án.
Eltemettetett Pest város közönsége által 1870-dik évi június 9-én.«
A másik felén ezen vers vésetett be:
»A nemzet koszorút tesz vértanú, drága porodra:
Két csepp függ levelén: hószínű ez, piros az.«
Mielőtt a temetési cselekményeket érinteném, megemlítendőnek tartom, miszerint az a vörös márványtábla, mely sírboltunkban az ő nyughelyét jelölé, hogy az osztrák szemek elől rejtve legyen, kedetben csak e három betűt viselé: G. B. L., s ez is befelé fordítva.
Később e három betû fölé ez vésetett: »1849. évi október 6-án az Úrban elhunyt« alul pedig ez: »Áldás és béke hamvaira.« Minek kellő hitelére, a test felvétele után a kőre a város pecsétje nyomatott, azon kijelentés mellett, hogy e kőtábla a grófi családnak fog átadatni, de még eddig ott van a sírboltban félre támasztva. Eszerint az üreg, melyben Batthyány feküdt, üres maradván, az akkori zárdafőnök, Piry Czirjék kijelenté a jelenlévő bizottmánynak, miszerint Batthyány sírjába senki fog ezután temetetni, örök emlékül. A korhadt koporsó darabjai ezen üregbe visszatétettek, melyekből egy-két darabkát ereklye gyanánt elkértek az iskolai múzeumok számára s maga a Vasárnapi Újság szerkesztője is, Nagy Miklós vitt el egy darabot, ki a templomi gyászt, s ravatalt s a személyeket egy nagyszerű képben s hozzá mellékelt könyvben örökítette meg.
1870. jún. 9-én dél után 3 órakor kezdődött a nagy temetés; a gyász szónoklatot tartotta a zárda főnöke, Piry Czirjék, mely nyomtatásban is megjelent ily címmel: Gyász beszéd néhai Gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök ünnepélyes temetésére 1870. jún. 9-én, mondotta Piry Czirjék Sz. Ferenc zárdafônök. Pest. 1870. Nyomatott Vodianernél 8 r. 8 lap.
Az exequiákat (temetési szertartást) végezte Msg. Szabó József felsz. püspök s esztergomi kanonok. A templomba csak jegy mellett lehetett bemenni, mely zsúfolva volt. Ott volt az ország színe, gr. Andrássy Gyula, b. Eötvös József, Deák Ferenc, s főtáblai urak és a képviselőház tagjai sat. az ország minden részéből. Hogy a temetési menet kellő renddel megtarthassék a város egy menetrendet nyomatott, melyet hosszú volna itt leírni, elég legyen megjegyezni, hogy a polgárokból álló lovas bandérium állíttatott ki, melynek élén az ország, város és a Batthyány család fátyollal bevont lobogóit vitték. A koporsó mellett 100 fáklyavivő polgár volt, 24 pesti polgár kivont karddal, 6 gyászkocsi két sorban, városi huszárok zárták be a menetet az utca széltében. A gyász istentisztelet jún. 10-én a belvárosi plébánia templomban tartatott meg. Jún. 14-én Temesvár város tanácsa egy szép dísz elismervényt küldött a pesti zárda háznak, Batthyány tetemei hű megőrzéséért, 15-én pedig a zárda főnöknek s a rend tagjainak a város köszönetét fejezte ki Gamperl Alajos főpolgármester Király Pál és Sztupa György által, kik erre kiküldve voltak.”
Dank Agáp, aki vállalta 1849-ben Batthyány Lajos holttestének a ferencesek kriptájában való elhelyezését, az ünnepségen már nem volt jelen. Őt ugyanis megbízatása Rómába szólította, és ott halt meg 1870. május 8-án.
Méltó utóda, a Vas megyei Püspökmolnáriból származó Piry Cirjék, a rendház főnöke rendezte az ünnepélyes templomi temetési szertartást, ő tartotta a gyászbeszédet,
ahogy erről a rendház Krónikája beszámol.
A sírhelyet újabb márványlappal jelölték meg, amelyen ez a szöveg olvasható:
„E SÍRÜREGBEN ŐRIZTÉK KERESZTÉNY KEGYELETTEL
A BUDAPESTI (IV. KER.) FERENCRENDIEK
A RÉMURALOM ÁLDOZATÁUL ESETT
BATTHYÁNY LAJOS GRÓF
MAGYARORSZ. I. ALKOTM. MINISTER ELNÖKÉNEK
ÁLTALUK HAZAFIAS BÁTORSÁGGAL IDEREJTETT TETEMÉT
1849. ÉVI OCT. 6-ÁTOL 1870. ÉVI JUNIUS 9-ÉIG.”
AZ ÚJ ORSZÁGOS EMLÉKHELY
A templom kriptájában századok múltán sok jeles főnemes, püspök és városi polgár kapott végső nyughelyet. Sajnos a második világháború pesti ostroma idején, nyilván sírrablás szándékával, az orosz katonák a sírokat feldúlták. A sírkövek többsége épen megmaradt, némely sírüregnél vastáblát helyeztek el, ezek megrozsdásodtak.
Gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulóján a pesti ferences templom vezetői arra gondoltak, hogy a háborús események után és a rend működésének akadályoztatása következtében elhanyagolt állapotot a kriptában megszüntetik, a sírhelyeket leltározzák, restaurálják és a kriptát mint emlékhelyet az érdeklődők előtt megnyitják. Biztosítani szeretnék a könnyebb megközelítést, eredeti állapotban visszaállítják a kripta falfelületét, megoldják az altemplom szellőztetését. A várható kiadásokra kérik a magyar érzésű emberek anyagi támogatását. Színes leporellót adtak ki Batthyány-kripta címen.
A nemes ügyet a Nemzeti Kegyeleti Bizottság elnöke írásban is támogatja:
„A Bizottság álláspontja szerint a Pest-belvárosi ferences templom altemploma mind történelmi, mind kegyeleti szempontból nagy jelentőségű emlékhely, amelynek felújítása, megőrzése fontos és támogatásra érdemes terv.
1849-tôl 1870-ig itt nyugodott gróf Batthyány Lajos Magyarország első, mártírhalált halt miniszterelnöke. Eredeti sírhelyét ma is emléktábla jelöli. Az altemplom felújítása a közelgő Batthyány-emlékév miatt is fontos és sürgető lenne.
Az altemplom megőrzése és láthatóvá tétele jelentős célkitűzés, mert egyre kevesebb
a hasonló emlékhelyek száma Magyarországon.
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság a mai napon tartott soros ülésén, munkatársunk, Tóth Vilmos beszámolóját követően, az alábbi határozatot hozta: A pesti ferences templom régi altemploma a Nemzeti sírkert része.
Budapest, 2006. március 1.
Jókai Anna sk.
Elnök”
A Nemzeti Kegyeleti Bizottság döntése a Magyar Közlönyben is megjelent: „A temetőkről s temetkezésekről szóló 1999. évi XLIII. Törvény 15. § (1) bekezdése értelmében a Nemzeti Sírkertbe tartozó temetőket, hősi temetési helyeket, temetkezési emlékhelyeket, kegyeleti emlékhelyeket és temetési helyeket, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság határozza meg. E felhatalmazás, illetve a Nemzeti Kegyeleti Bizottság szervezetéről és feladatairól szóló 146/1999. (X. 1.) Korm. Rendelet 3. §-nak a) pontjában biztosított jog alapján:
1. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság 2006. március 1-én tartott soros ülésén az alábbi
határozatot hozta:
15/2006. számú határozatával »A« kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította a Belvárosi Ferences templom (Ferenciek tere 9.) Batthyány-kriptáját.”13
A Magyar Közlöny utal arra, hogy a Pesti Ferences Rendház vezetőségének döntése és fáradozása, amellyel újrarendezi az 1848-as szabadságharc vértanújának sírhelyét, és lehetővé teszi a sírhely látogatását, jelentős hazafias tett. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság döntése pedig, amely szerint „a pesti ferences templom régi altemploma a Nemzeti Sírkert része” – méltó megemlékezés gróf Batthyány Lajos születésének 200-ik évfordulóján.
Megjelent:
VASI SZEMLE
2007. LXI. ÉVFOLYAM 5. SZÁM
Fényképek: https://ikervarert.hu/
JEGYZETEK
Intézet és Múzeum 2007. évi, Történelmünk korszakalkotója c. képes kiadványából.
1. Vö. a Történelmünk korszakalkotója c. kiadványban: KEDVES Gyula: Batthyány Lajos hadügyi politikája.
34. old.
A Batthyány-perrel kapcsolatban további pontos adatok találhatók: KÁROLYI Árpád: Németújvári gróf
Batthyány Lajos elsô magyar miniszterelnök fôbenjáró pere. Bp. 1932. I–II.; URBÁN Aladár: Batthyány
Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára. In: Századok, 1981. 3. szám, 587. old.
2. PÁLFFY János: Magyarországi és erdélyi urak címû írását a Honismeret 2007. 2. számában a 8. lapon
ismerteti.
3. HANKÓ Ildikó: Három temetés. In: Magyar Demokrata, 2007. március 14. 50–51. old.
4. A Vasárnapi Újságban 1870. június havában több tudósítás foglalkozik az eseményekkel.
5. Novum Protocollum Conventus Pestensis. 1854. „Sub Quardianatu Agapi Dank.”
A Krónikát 1854-ben kezdték jegyezni. Elsô lapjain a kolostor múltjáról rövid összefoglalást készítettek.
Ebben a visszatekintésben jegyezte fel Dank Agáp házfônök személyes visszaemlékezéseit néhány évvel az
események után, még mindig tartózkodóan és latinul: „6-a Octobris Mors comitis Ludovici Battyani [sic] S.
42. Comes Ludovicus Battyány audiendo sententiam mortis ad patibulum collum suum praescindere tentabat.
– Requiritur conventus pro receptione cadaveris ad Cryptam Conventus interimaliter. Benefactores per
Patrem Guardiánum Agapium Dank acquisiti sunt sequentes: [csak a neveket soroljuk fel] Dominus Antonius
Vigyázó, Alexander Vigyázó eius filius, Antonius Lukáts de Vadkert, Eugelberthus Perrieh, Franciscus
Rauner, Ladislaus Gyôry grof, Alexander Tersánszky, Laurentius Marczibány, Martinus Csausz, Franciscus
Rakofszky, Stephanus Rôsler, Domina Karácsony.” Protocoll, Conventus Pestiensis. 1854. 77. old.
6. KATONA Tamás: Két temetés. In: Élet és Tudomány, 2007. 7. szám, 198. old.
7. A ferences rendház vezetôségének az volt a szándéka, hogy a végleges temetés után az emléktáblát átadják a
Batthyány családnak, a család azonban emlékeztetôül a templom kriptájában akarta megôriztetni.
8. Protocollum Conventus Pestiensis. 1854. 18§. 455. old.
Gróf Batthyány Lajos teteme felvétele és országos temetése. NAGY Lajos: Gróf Batthyány Lajos az elsô
magyar miniszterelnök élet- és jellemrajza, s a Pest város által rendezett országos ünnepélyes temetésének
leírása. Pest. 1870.
9. Piry Cirjékrôl a Ferences Rendtartomány Történelmi Névtára ezeket az adatokat jegyzi fel: Született a Vas
megyei Püspökiben. 1810. április 15-én. Rendtag lett 1826. október 10-én. 1833. április 16-án szentelték
pappá. Gimnáziumi tanár, népmissziós, a rend definitora és provinciális helyettese. 1863–66-ig a rend provinciálisa. Kinevezett vizitátor a saját és a Szent Üdvözítôrôl nevezett provinciákban. A Magyar Történelmi Társaság tagja. Meghalt Pesten, 1880. október 6-án. Tudományos tevékenységérôl megjegyezzük, hogy ô találta meg az Érsekújvári Kódexet, Szent Katalin középkori legendáját és megírta a szabadságharc érsekújvári
eseményeit Érsekújvári napló 1848–1849 címen, amelyet a Kalligram kiadó jelentetett meg Pozsonyban,
1998-ban. További adatok: SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV., Bp. 1891–1914.
10. Katona Tamás jóllehet azt írja Két temetés c. cikkében (Élet és Tudomány. 2007. 7. szám, 199. old.), hogy
Szabó Imre szombathelyi püspök temette, de ez az információ feltehetôen alaptalan. Tudjuk ugyanis, hogy
Szabó Imre püspök 1870 májusában az elsô vatikáni zsinatra ment, annak elnapolásáig azon vett részt. A zsinatot 1870. október 20-án napolták el. Ô tehát nem temethette Batthyányt.
11. Jegyzôkönyv a ferences templom Batthyány Kriptájának exhumálásáról 2006. október 12–26-ig. A
Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. által elvégzett munkáról a vállalkozási szerzôdés alapján. Pesti Ferences
Rendház irattára.
12. Jókai Anna elnök értesítô levele a ferences templom igazgatóságához. 121-06-2006. sz. alatt. A Pesti Ferences
Rendház Irattára.
13. Magyar Közlöny, 2006. június 14. 5469. szám
