„Tizenhét éve vagyok a közösség tagja, de minden egyes nap tanulok valami újat arról, hogyan lehet igazán szeretni és szolgálni” – vallja Magó M. Teréz, a Ferences Szegénygondozó Nővérek esztergomi anyaházának házfőnöke. 

Esztergom belvárosában egy csendes, de forgalmas utcában áll a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendháza. A kapun belépve béke fogadja a látogatót: az itt élő nővérek mindennapjait a Szent Ferenc-i egyszerűség, szeretet és szolgálat hármasára épülve a segítségnyújtás tölti ki. Az esztergomi anyaház a központ, ahonnan a rend irányítása, az adminisztratív ügyek intézése és az idősotthonok fenntartásával kapcsolatos tevékenységek történnek. A ház otthont ad továbbá a közösségi összejöveteleknek, ünnepeknek, lelkinapoknak is.

A Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje a nagy Ferences Család egyedülálló magyar ága. 1927-ben jött létre Magyarországon, a Szent Ferenc-i lelkiség és a szociális elköteleződés jegyében – a közösség három év múlva ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Összesen tizenhárom nővér él jelenleg három rendházban: Esztergomban, Szécsényben és Siófokon. Városi szolgálatuk mellett két idősotthont is fenntartanak. Alapítójuk, Oslay József Oswald OFM atya célja az volt, hogy a közösség mindig az adott hely igényeire válaszoljon, legyen szó testi vagy lelki gondoskodásról – összefogva civilekkel, szociális intézményekkel, társadalmi csoportokkal, helyben segítve az embereknek. 

Három rendház, két idősotthon, egy közös cél

„Karizmánk szerint szolgálatunkat mindig a helyi közösség szükségleteihez igazítjuk” – hangsúlyozza Teréz nővér. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindegyik városban más-más feladatokkal találják szembe magukat. A Ferences Szegénygondozó Nővérek két idősotthont tartanak fenn, ebből egy Szécsényben található. Az otthon, amelyet Betánia háznak hívnak, kiemelkedő szerepet tölt be a nővérek szolgálatában, akik aktívan részt vesznek az intézmény mindennapi életében és a lakók gondozásában. A rend másik idősotthona Nagyvenyimben van, ahol bár civil vezetők és munkatársak dolgoznak, korábban több idős nővér is élt ott gondozottként.

Az esztergomi anyaház több rendezvénynek is otthont ad: „Több csoport járt már nálunk lelkinapon, vagy vendégként, mint például a Ferences Világi Rend helyi csoportja, de fiataloknak szóló kertmozi is szokott lenni.” A házban szabadabb a szolgálat, amelynek egy részét az adminisztratív feladatok teszik ki. „Mindennapjainkat az imádság, a szolgálat és a közösségi együttlétek határozzák meg, de nagyon változatos az életünk: az irodai ügyintézés mellett a külső házigondozás, a hitre nevelés, a szentségekre való felkészítés, áldoztatás, a hozzánk fordulók ügyes-bajos dolgainak intézése is a napunk része. Igyekszünk a lehetőségeinkhez mérten segíteni, amiben csak tudunk – többféle segítő szolgálat van jelen a városban, és mi is kijárunk egy-egy emberhez, akik idősek, segítségre szorulnak. Ez általában úgy zajlik, hogy megkeresnek minket azzal, hogy van valaki, akinek segítségre van szüksége, akit ezután mi felkeresünk, hogy felmérjük a helyzetét.” Teréz nővér tapasztalata, hogy sokan vannak a városban, akik szeretnének segíteni másokon, csak szükség van valakire, aki összefogja ezeket a jó szándékú embereket, és ezt a szerepet töltik be ők nővértársaival.

Az emberek abból adnak, amijük van

„Sokszor becsöngetnek hozzánk. Egyszer egy férfi, akinek régóta ismertük a családját, tartós élelmiszert kért, mert elfogyott a pénzük, és még messze volt a következő fizetés. Cserébe elhozta magával azokat a kiscipőket, amelyek már nem jók a gyerekeinek. Kérte, hogy adjuk oda valakinek, akinek szüksége lehet rá” – meséli Teréz nővér. Ajándékként élik meg, ha tanúi lehetnek annak, hogy valaki a szegénységében is tud segíteni másoknak – önzetlenül. „Egyszer valaki  besétált hozzánk, és elmondta, hogy fiatalon, amikor kórházban volt karácsonykor, ajándékot kapott tőlünk. Ez olyan sokat jelentett neki akkor, és olyan hálás azóta is azért, hogy tud dolgozni, hogy minden évben hoz egy vaskos borítékot, hogy másoknak is örömet szerezzen. Az embereket nagyon mélyen érintik az apró figyelmességek is.”

A szegénység sokféle arca

A nővérek szolgálata nem korlátozódik az anyagi vagy fizikai szükségletek kielégítésére. Teréz nővér alsósoknak tanít hittant az esztergomi Montágh Imre Általános- és Szakiskolában, amely egy speciális készségfejlesztő nevelés-oktatást végző iskola. „Jó jelen lenni a gyerekek között, szeretem őket, és sokat tanulok tőlük. Jó kapcsolatban lenni a tanárokkal is: ez a szolgálat rendkívül építő és inspiráló” – fogalmaz. Bár iskolában nem tanítanak, mivel a nővérek közössége nem tanító rend, a hitoktatásban aktívan részt vesznek. Fontos küldetésük, hogy olyan helyekre is elvigyék a hitoktatás lehetőségét, ahol erre már nem jut elegendő figyelem. Teréz nővéren kívül a többiek is tartanak speciális hittanórákat, vezetnek csoportokat. Az esztergomi ház ad helyet a Lelkes imacsoportnak, a Ferences Világi Rend találkozóinak vagy a felnőtt cigányoknak tartott katekéziseknek, akikkel kapcsolatban a nővér külön kiemelte: „Igazán őszinte, jó  kérdéseket kapunk ezeken az alkalmakon – fantasztikus látni, mennyire nyitottak az emberek a valódi értékekre és Isten szeretetére!” 

A nővérek számos olyan családot, gyermeket és fiatalt látogatnak, akik nemcsak anyagi értelemben szegények. Kinga nővér például egy speciális otthonban – ahol bűncselekményt elkövető lányok élnek – tart bibliaköröket.  „Megrendítő, hogy ezek a lányok nem kifejezetten csak anyagilag szegények, hanem olyan alapvető dolgok hiányoznak az életükből, mint a szeretet, a figyelem vagy a remény” – osztotta meg Teréz nővér.

Épül Isten országa

Bár szolgálatuk eredményei nem mindig látványosak, a szeretet és figyelem, amit nyújtanak, Istenről tesz tanúságot: „Nem tudjuk visszafordítani a rákos sejtek növekedését, nem tudjuk kitörölni a traumákat a lelkekből, de emberileg jelen lehetünk. Megengedjük, hogy a találkozások minket és másokat is formáljanak. A találkozásokon keresztül megláthatjuk másokban Istent” – fogalmazott. „Lehet, hogy csak kis dolgokat tudunk tenni, de ezekkel is Isten országát építjük, és közben mi magunk is gazdagabbá válunk.”

A nővérek mindennapjai szilárdan gyökereznek az imádságban. Napjukat szentmisével és csendes imával kezdik, amely során teljesen Istenre figyelnek. „Ez a titka az egésznek. Nem szociális munkások vagyunk – bár sokunknak van szakirányú végzettsége –, mi elsősorban a Jézussal való találkozásból indulunk el az emberekhez.” Ez a lelkiségi alap teszi lehetővé, hogy a legnehezebb helyzetekben is erőt merítsenek, és jelen tudjanak lenni mások életében.

Az advent különösen mozgalmas időszak a nővérek számára. Az emberek ilyenkor maguktól hoznak adományokat, amelyek szétosztása gondos szervezést igényel. „Hurkától kezdve borítékig mindent kapunk, és aztán januárban is folytatódik az osztás, amikor szintén sokan kérnek segítséget. Rengeteg értékes holmi gyűlik össze, amiket az emberek adománynak szánnak. Felfoghatatlan, hogy Isten általuk is mindig gondoskodik mindenkiről.” A várakozás időszaka a belső lelki elmélyülés időszaka is. A nővérek együtt imádkoznak, ünnepelnek – és közösen készülnek az Úr eljövetelére. A Ferences Szegénygondozó Nővérek szolgálata csendes, de mély hatást gyakorol mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek. Aktív, tevékeny jelenlétük, figyelmük, derűs személyiségük és Isten iránti mély szeretetük az, ami igazán különlegessé teszi őket.

***

Szöveg: Gellért Sára Mária
Fotó: Ferences Szegénygondozó Nővérek, Magó M. Teréz, Moldoványi Barnabás
Ferences Média, 2024