Jób testvér korábban azért nem kérte a pappá szentelését, mert azt gondolta, erősíteni kell a laikus testvéri karizmát a rendben, hiszen Szent Ferenc maga sem volt áldozópap. „Az alapvető nyitottságom azonban folyamatosan megvolt a papság felé, ezért is minden tanulmányomat úgy végeztem, hogy ez a lehetőség nyitva álljon előttem – mondta. – Mindig volt bennem egy olyasfajta nyitottság, hogy ha a Jóisten a papságra való hívással is megajándékoz, akkor kész szeretnék lenni erre is. Végül Isten olyan nagyon mély vágyat ültetett a szívembe a papság felé, hogy ennek nem szabad ellent mondani. Erre a vágyra válaszolva kértem tavaly februárban pappá szentelésemet.”

„Várom, hogy gyóntathassak, mert az nagyon nagy dolog – indokolta döntését a 35 éves fiatalember, akik két éve tette le az örökfogadalmat. – Már jó pár éve iskolában dogozom, és ott találkozom kvázi papi feladatokkal. Volt, aki konkrétan meg is gyónt, de nem tudtam feloldozni, vagyis a lényeg hiányzott a találkozásból. Saját tapasztalatból tudom, hogy a gyónások alkalmával milyen kegyelmeket él át az ember.”

Jób a szó szoros értelmében ferences családból érkezett a rendbe. Szülei, Komáromi János és Mária világi rendiek, egyik öccse pedig – Előd –, aki a rendben bátyja, mert előbb lépett be a ferences rendbe, Esztergomban szerzetestanár és házfőnök.