A templomi, egyházközségi színjátszásnak a világháború előtt nagy hagyományai voltak Magyarországon. A háborút követően ez a közösségi, gyülekezési forma érthetően elsorvadt, de a rendszerváltást követően sem találta meg régi útját.
A pasarétiek a szerzetesek éve alkalmából a misztériumjáték főhősének rendalapítójukat, Szent Ferencet választották. A vállalkozásnak egyedi jelleget adott az is, hogy az egy órás előadás szövegkönyve erre az alkalomra született.
A történet Szent Ferenc életének legfőbb lélek- és sorsfordító pillanatait mutatta be, látványos díszletek és jelmezek segítségével. A templom oltártere alakult színpadtérré, a játszók között pedig az önként jelentkező hívek mellett Lendvai Zalán plébános vezetésével a ferences közösség tagjai is részt vettek. A darabhoz zenéket a templom gitáros kórusának tagjai írtak és a pasaréten túl is ismert leánykar, a Csibe Kórus huszonöt tagja is részt vett a produkcióban.
Az előadás különlegességét jelentette, hogy a színpadon játszó személyek nem beszéltek, csak gesztusaikkal jelezték az általuk játszott karaktereket. Hangjukat a templom karzatáról az előadás szövegét felolvasó játszótársaik kölcsönözték.
Az eredetileg a szövegtanulás nehézségeinek elkerülésére kitalált játszási mód a nézőknek a visszajelzések alapján rendkívüli élményt jelentett. Az elhangzó szavak és a látott mozdulatok a befogadóban kapcsolódtak eggyé, fokozottabb, de ezáltal nyitottabb nézői jelenlétet is eredményezve.
A hosszan tartó tapsot követően többen elmondták, bár ismerték a darabban elhangzó történeteket, olyan érzésük volt, mintha Szent Ferenc megérintette volna őket, hozzájuk szólt volna. Most értettek meg egy-egy sokszor hallott gondolatot. Többen lelkigyakorlathoz hasonlították az élményt. Nem vagyunk hozzászokva, hogy a színház varázsa egy szent életét, egy isteni gondolatot közvetítsen felénk. A szerzetesi iskolák tanulói régebben, de néhol még ma is, havonta iskolai színműveket írtak és mutattak be. Tudták, hogy a színjátéknak léleképítő és jellemnevelő hatása van. Egy-egy szereplőben testet öltött gondolattal való találkozás, sokak számára valóságosabb lehet, mint az olvasott szavak.
Pasaréten is a színháznak ez a csodája hozta el a közös katarzist nézők és játszók számára egyaránt. A közös színházi lelkigyakorlatban valóra vált Jézus gondolata az egyházról. A közösségben, örömben, játszók és nézők együtt voltak vele. Hirdették az evangéliumot, s megajándékozták egymást figyelemteli jelenlétükkel és szeretettel.
Az előadást írta és rendezte: Meskó Zsolt. Zenéjét szerezte: Golarits Zsigmond és Bottka Bence. A misztériumjáték szövegkönyvét az alkotók minden Szent Ferenc lelkisége iránt érdeklődő egyházközségnek szívesen ajánlják bemutatásra és megkeresés esetén tapasztalataikkal együtt rendelkezésre bocsátják a szövegkönyvet.
Érdeklődni a e-mail címen lehet.
Ő általunk teremt.
Éld hát a jelent,
mert minden pillanatban
a teremtő erő
része vagy egy mozdulatban,
mellyel isteni tervét
a Világra írja.
Ne félj! Szíved és karod
e terhet elbírja.
Mert teremtve erre lettél,
a szeretetben erre születtél.
Te az ember, az Isten álma,
Te, ha hiszed, alkotótársa.
/részlet a misztériumjáték szövegéből/
