Mihály atya 1918. május 25-én született Almáskamaráson. Első szerzetesi fogadalmát 1935-ben tette le, a jászberényi és a gyöngyösi rendházban készült a papságra. 1940-ben tett örök fogadalmat, 1942-ben szentelték pappá. Máriagyűdre került német gyóntatónak, majd Újvidéken volt hitoktató, ahol a szerb partizánok révén – ahogy ő mondta – „kis híján” vértanú lett. 1945-től Szegeden cserkészvezető, 1948-tól Pécsett hitoktató. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1950-től rendi kereten kívül, Salgótarjánban kapott kápláni feladatot. Rövid idő után segédmunkásként kellett elhelyezkednie, majd 1954-től raktáros. 1958-ban visszatérhetett a rendi keretek közé, Budára provinciai titkárnak. Ugyanitt lett 1964-ben házfőnök-helyettes és kisegítő lelkész. 1970-től Mátraházán lelkész. 1979-ben provinciális-helyettessé választották, és Esztergomban házfőnök. 1984-től New Yorkban magyar lelkész. 1989-től ismét Budán plébániai kisegítő. 1990-ben a visszavett szegedi rendház házfőnöke. 1991-ben Budán házfőnök-helyettes, ökonómus és plébániai kisegítő. 1994-től 2004-ig plébános-helyettes, majd élete végéig lelkipásztor.

Számos fordítást is köszönhetünk neki Assisi Szent Ferencről, Szent Kláráról, Morus Szent Tamásról, valamint Boldog Henry Newmantől és Romano Guardinitől.

Igényes prédikációival, szeretetteljes stílusával sokak szívébe lopta be magát. Népszerű gyóntató, lelki vezető volt a rendtársai és a hívek körében egyaránt, még élete utolsó heteiben is.

„Az Élet Urának gondviselő szeretetét köszönjük meg Kamarás Ferenc P. Mihály OFM halálában. Adj, Uram, örök nyugodalmat neki!” – írják rendtársai a gyászjelentésben.