A szeretet nem főnév. Ige. Ennek a felismerésnek a mélysége igazán nyolcvan feletti, gondozásra szoruló idősek között mutatkozik meg. A századik gyertya mellett, fekve is nevetve. Vagy sírva énekelve, egymásra borulva. Utoljára. Az esztergomi Ferences Szociális Otthonba élni jönnek a lakók. Megélni minden percet az örökkévalóság előszobájában. Riport.
Fotó: Muray Gábor /Magyar Krónika
„Sosem felejtem el az első élményemet. Ebédeltetés zajlott. Nyüzsgés volt a folyosón. Beléptem, és az akkor már száz éves Anna néni elindult felém kitárt karokkal: De jó, hogy itt vagy! Pedig nem is ismertem.” –Szabó Zoltánné Mónika emlékszik így, a Ferences Szociális Otthon Esztergom (FSZO) vezetője. A rendház akkori igazgatója vezette körbe fiatal nővérként. Ennek már tizenhét éve.
Azóta sok lakógyűlés lement már, épp az évi rendes első alkalom elejére érkezünk. Nagy taps Ildikónak, eljött képviselni a hozzátartozókat. Erzsi néni figyel a lakók nevében, bár itt van, aki csak tud. Egyenesen a közös miséről a kápolnából, vagy csak úgy. Kerekesszékkel, kísérettel, gyalogszerrel. „De hol az Eördögh Pista?” – lajstromoz Erzsi néni. Befut ő is. Barbara nővér is a dolgozókat képviselve, a ferencesek színeiben Levente testvér, összeállt az érdekképviseleti fórum. Végre megbeszélhetők kancsó tea mellett olyan fontos kérdések, mint a csendespihenő, amit néha olyan nehéz betartani.
Nem csak a Korányi hospice-osztályán végeznek szolgálatot idősek mellett a ferencesek. Azért jöttünk Esztergomba a több száz éves rendházi falak közé, hogy megnézzük, milyen az élet nyolcvanöt év átlagéletkorral, többek között demens és ágyhoz között betegekkel egy olyan otthonban, ahol ferences szerzetesek és gimnazista fiúk a szomszédos társbérlők, és ahol akár éveket is töltenek életük utolsó szakaszában idős emberek.
Fotó: Muray Gábor /Magyar Krónika
A barokk főbejáraton át ránt be az időcsapda. Az intézményi illat, amit csak egy külön novella írhatna le. Tablókkal szegélyezett lépcsőház. Habitusos tanári szerzetesportrék és kamasz srácok a múltból, akiket egy szó biztosan örökre összeköt: a „Franka”.
A patinás rendház nagyobb részét a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Diákotthon (a Franka) foglalja el, de itt van a kolostor, és a másodikon az egyik épületszárny az otthoné. Kezdetben idős ferences atyákat fogadott, mára szociális alapon szinte bárkit. Összesen huszonöt lakót.
Hömpölyög a lakógyűlés. Épp a kilencvenhét éves Szabolcs atya kér szót. Az „Eördögh Pista” még csak nyolcvan, invitál, meglógunk.
Fotó: Muray Gábor /Magyar Krónika
„Szerencsétek van, most takarítottam, mert beugrott hozzám a Piusz.” Izzó tekintetű, határozott úriember. A ferencesek tartományfőnöke, Berhidai Piusz szolgálata első éveit maga is ezek között a falak között töltötte. Eördögh István büszke rá, hogy jó kapcsolatot ápolnak. „Meg aztán el is utazom pár napra. Nem hagyok rumlit. Haza kell hozatnom a kocsit Olaszországból.”
Már bent is vagyunk az Eördögh-lakosztályban, mutatja a verdát a monitorán, ámulunk. Használt kupé, mert a régit ripityomra zúzta egy megtermett szarvas. A kis garzonnyi birodalomban a falakat kisebb életmű-kiállítás borítja. Az 1963-as ferences érettségitől a patinás családi nemesi Eördögh-címeren át a tudományos fokozatokat igazoló oklevelekig van itt minden. A bor himnusza is, miheztartás végett. Motorozós portré a tiroli időkből. Egy kép, amin István a Brazíliában felépített kápolnában keresztel. Könyvek. Sarkig tárt ablakok. Kilátás a rendházi kvadrumra.
Magára mos, takarít, nem hagyja másnak. Szabadon jön-megy, de teljes ellátást és állandó felügyeletet kap. Egy enyhébb szélütés után került az otthonba, majd’ mindenét arra a rendházra hagyva, amelynek falai közül az életnek nekirugaszkodott. Helyzete kivételes. Vele együtt négyen vannak ilyen szinte önellátó megtartottságban az otthonban.
Eördögh István élete könyvespolcnyi regényfolyam. Míg lemegy a lakógyűlés, talán az első kötet feléig jutunk. „Falusi gyerek vagyok, az Eördöghök örökbe fogadtak. Ez meghatározó. Meg aztán az, hogy apám a ferencesekhez adott.”
Fotó: Muray Gábor /Magyar Krónika
Volt pap és nem pap. Már laicizált ötvenesként házas és elvált. Nyolcvan évéből papként több mint húsz külföldi szolgálatban telt Brazíliában és Rómában, a Szentszéken. Egyháztörténész, levéltáros, a történettudományok kandidátusa. Szédületes műveltségű, szellemileg friss, bármikor kész lenne a közelmúlt történelmi fordulópontjairól parázs vitába szállni.
„Hazatértem ide. Megérkeztem.” (…)
Két tanulmánykötettel a hónunk alatt toppanunk be az intézményvezetőhöz, Mónikához.
Fotó: Muray Gábor /Magyar Krónika
Itt megérted, hogy a halál az élet része
A vezető ajtaján nincs névtábla. Helyette egy kézzel írt papíron ez áll: egy csapat vagyunk. Az élet himnusza viszont ki van függesztve, az ajtó az ágyban fekvő betegek egyik lakószobájára nyílik. Bent polcok plafonig. Nincs most külön raktár, a kötszerek, ápolási szerek meg is töltik.
Mónikán kívül több munkatárs is egészségügyi végzettségű az otthonban, ez ad biztos szakmai alapot a működéshez. Ha nem mondaná is, látjuk: más attitűddel dolgoznak, mint egy kórházi nővér. „Ehhez a váltáshoz idő kell. Meg kell élni helyzeteket. Azt, amikor szakmailag tudjuk, elérkezett a pillanat, és egy lakónk hamarosan meghal. Egy kórházban ilyenkor széttárják a kezüket. Mi azon vagyunk, hogy ezek a széttárt kezek összeérjenek, felfelé mutassank. Itt gyakran hangzik el ez a mondat: Uram, legyen meg a te akaratod.”
De az FSZO nem egy idősgondozó kórházi osztály, ahol ellátják a betegeket és kész. Nem is hospice-osztály, ahová orvosi diagnózis nyomán végső fázisban lévő, gyógyító kezelésben már nem részesülő haldoklók kerülnek. „Nálunk öt-hat évet is eltöltenek a lakóink, és igen, ők is meghalnak. De az itt eltöltött idejük megélt élet. Azért vagyunk, hogy így legyen. Aki itt dolgozik, annak aztán lassan, a lakóink napjait kísérve kibomlik és megérkezik ennek a mondatnak az értelme: a halál az élet része.”
A cikk folytatása a Magyar Krónika oldalán olvasható.
***
Mellettük, velük, értük – kérjük, adója 1%-ával támogassa a magyarországi ferencesek szolgálatait!
Támogatásával hozzájárul, hogy a Ferences Szociális Otthon továbbra is méltó otthon lehessen az ott lakó idős embertársaink számára.
Kedvezményezett neve: Ferences Alapítvány
Kedvezményezett adószáma: 18209778-1-41
Felajánlási határidő: 2024. május 21. (kedd, 23:59)
További információ: https://uat.ferencesek.hu/adomanyozas/1szazalek/
Klementisz Réka / Magyar Krónika
Fotók: Muray Gábor / Magyar Krónika
Ferences Média, 2024
