A hét ferences vértanú – Hajnal Zénó, Károlyi Bernát Kiss Szaléz, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael– 1944. és 1954. között életáldozatával tett tanúságot hitéről és emberszeretetéről. Hárman szovjet és jugoszláv csapatok, négyen pedig a kiépülő kommunista rendszer áldozatai lettek. Mártírhaláluk ideje arra a tíz évre esik, amikor a Magyarországot lerohanó, majd rabigába hajtó reguláris és partizáncsapatok, valamint a támogatásukkal kiépült rendszer számára az élet nem volt érték. Amikor a kommunista rezsim még nem ismerte fel, hogy a vértanúk vére az egyház magvetése. Krisztusért adták életüket, mentették az üldözötteket, kiálltak az egyházért, a kisemmizettekért. Emlékük és tiszteletük eleven rendtársaik és a hívek körében. „Életüket adták, hogy nekünk életünk legyen” – mondta róluk Erdő Péter bíboros 2011. november 27-én, amikor megnyitotta az egyházmegyei eljárást.

Az elmúlt két évben 90 tanút hallgatott ki az egyházi bíróság, 600 oldal terjedelmű lett a történészbizottság tanulmánya. Mindezt és a különféle forrásokat le kellett fordítani olaszra. A vatikáni Szenttéavatási Kongregációhoz kerülő dokumentáció közel 3.000 oldalt tesz ki. Szeptembertől ott folytatódik az eljárás.

„Ferences testvéreink utat tapostak számunkra a 20. század viharaiban. Nyomdokaikban eljuthatunk Krisztushoz. Olyan út ez, amihez mérhetjük magunkat, életünk törekvéseit” – mondta Kálmán Peregrin, az eljárás viceposztulátora.