Május 16-án, pünkösdhétfőn este a pasaréti rendházban éppen készülök a vecsernyére menni, amikor telefonál Julio Bunader vikárius generális Rómából. Aznap délután megjött a Szentszéktől a dokumentum: Francesco Patton olasz ferencest nevezték ki kusztosnak. 1963-ban született, 1993-ban doktorált a szaléziak római egyetemén társadalmi kommunikációból. 2003-ban ő volt a nagykáptalan titkára, ekkor láthattuk szervezőkészségét, precizitását, világos beszédmódját, de barátságos természetét, mély lelkiségét is. 2008 óta ő volt a trentói provincia minisztere. Miniszteri szolgálata éppen akkor ért véget, mert a hat észak-olasz ferences provinciából egy újat hoztak létre. Ennek ünnepélyes bejelentését Michael Perry miniszter generális végezte, aki az esemény után félrehívta Pattont, és közölte vele új megbízatását…
Május 17. Ez a hét a készülettel fog telni. Intenzív e-mail-levelezés a római ferences Curiával és a lelépő kusztossal. Kirajzolódik, hogy május 20-án pénteken lesz a kinevezés közzététele. Számomra nagyon jó érzés, hogy vége van a bizonytalanságnak, és hogy most már van arc előttem, amikor a káptalanon elmondandó jelentést írom. Sőt, a vizitációs jegyzeteimből külön neki is készítek egy anyagot.
Május 18. Újabb telefonok, e-mailek. Délután értesítenek, hogy május 23-án hétfőn Rómában kell lennem a rendi központban, mert a generális megbeszélésre hívja oda az előző és az új kusztost is. A kinevezés kihirdetésénél én végzem el a „kezdőrúgást”, vagyis pénteken 12.00-kor elküldöm (azazhogy Sergio, a titkár Jeruzsálemből elküldi) az általam aláírt értesítést a kusztódia tagjainak.
Május 20. Délelőtt 11-kor Sergióval még egy utolsó egyeztetés, nincs változás, délben mehet az Enter! 12-kor ott ülök a gép előtt, minden hír mindenütt megjelenik. A Magyar Kurír egy kicsit késlekedik, megvárja a 3 órát. A nemzetközi honlapok közül inkább csak az olasz hírújságok közlik az eseményt. A Kusztódia tagjai is örülnek, hogy vége a bizonytalanságnak.
Május 22., vasárnap 3 óra tájban már Rómában, a Curián vagyok. Francesco Patton vonattal érkezik este fél 7-kor – testvéri, ugyanakkor drámai, történelmi viszontlátás. Megkezdjük beszélgetéseink hosszú sorát, az esti közösségi program után is folytatjuk. Elkészült a külön neki szóló anyagom is, 62 oldal lett.
Május 23. Reggel 9-kor a megbeszélésen a miniszter generális, Perry, a vikárius generális, Bunader, az előző kusztos, Pizzaballa, az új kusztos, Patton és én vagyunk jelen. Nagyon jó hozzáállást érzek mindenki részéről. Örülök annak, hogy a vikárius generális, Julio ki van nevezve a Kusztódia kísérésére, ez folyamatos kapcsolatot biztosít majd. Ezután annak van itt az ideje, hogy a régi és az új kusztos beszéljenek egymással, majd együtt bemennek a Keleti Kongregációba is. Délután Patton és én átmegyünk a „Delegazionéba”, a Kusztódia római rendházába. Az új kusztos először találkozik azokkal a testvérekkel, akiknek az elöljárója lesz. Úgy érzékelem, hogy jó a fogadtatás, és Patton is megtalálja velük a hangot.
Május 24-én még van idő arra, hogy Julióval megbeszéljünk néhány dolgot, aztán irány a reptér.
Június 3-án, pénteken délelőtt érkezem meg a tel-avivi reptérre, Sergióval örömteli a viszontlátás három hónap után. Érdekes izgalmat érzékelek a testvéreken, nagyon várják az ingressót, az új kusztos ünnepélyes bevonulását. (A különböző felekezetek különféle alkalmak kapcsán nem ritkán tartanak ilyesmit Jeruzsálem Óvárosában: fogadás a Jaffai kapunál, onnan vonulás az adott templomhoz. Ha a ferences kusztost újraválasztják, akkor nincs újabb ingresso, hiszen ugyanaz a személy – ezért most már 12 éve nem ünnepelhették ezt az ottani testvérek.) Az igazi „megérkezés” számomra a pénteki keresztúton való részvétel, a negyven fokos melegben nem nagyon marad száraz folt az ember ruháján. Még este elkezdjük a káptalani készületet a fiatal mexikói Donaciano atyával, aki a káptalan titkára lesz.
Június 4. Az új kusztos már június 2-án megérkezett, de egyelőre Ain-Karemben lakik, mert még nem volt meg az ingresso. Ennyire komolyan veszik a bevonulást! Nem baj, legalább megismeri az ottani testvéreket addig. Délután kimegyünk hozzá Donacianóval, a káptalani előkészítő bizottsággal ott tartunk ülést. Majdnem két órát dolgozunk, aztán visszaautózunk. Sabbat van, kihaltak az utcák, a villamos se jár. Este a vacsora végén érkezik meg Rómából Julio Bunader vikárius generális, aki majd a miniszter generálist képviseli a bevonuláskor. Jót beszélgetünk, muszáj őt bevezetni egy-két helyi dologba.
Június 5-én vasárnap délelőtt a San Salvatore, a jeruzsálemi plébániatemplom híveinek közössége egy ünnepi arab misét tart hálaadásként Pierbattista Pizzaballa 12 éves szolgálatáért. Mintegy negyven pappal együtt koncelebrálunk. Este 6-kor még egy megbeszélés Julióval, utána pedig a vasárnap esti szentségimádás idején van az ideiglenes fogadalmas növendékek fogadalomújítása a vecsernyében. Ez Pizzaballa utolsó ténykedése kusztosként… Este hál’ Istennek megjön az ismert hűvös jeruzsálemi szél, lehet kicsit nyitott ablaknál lenni.
A Jaffai Kapunál fogadjuk az érkező új kusztost, kezdődik az „ingresso”.
Június 6. Az ingresso napja, kezdés délután 4-kor. Akik a tizenkét évvel ezelőtti bevonuláson jelen voltak, elmondják, hogy akkor csak a görögöket, az örményeket és a názáreti segédpüspököt hívták meg. A Kusztódia jelenlegi jó egyházi és ökumenikus „beágyazottságát” jelzi, hogy a széles körben kiküldött meghívásra mindenki válaszolt és örömmel jött. Fouad Twal latin pátriárka kórházi kezelés miatt nem lehetett jelen, de a jelenlegi és emeritus segédpüspökök ott voltak. Új, de szívesen látott gesztus volt a szerzetesek meghívása: bencések, domonkosok, kapucinusok, a sokféle női és férfi rend… A keleti rítusú katolikusok, azután a különböző ortodox püspökök, az anglikánok és protestánsok eddig nem látott számban, és számomra érzékelhetően jó hangulatban voltak velünk. A Jaffai kapunál történő fogadásnál nemcsak a több tucat fotós borította fel a tervezett rendezést, hanem az is, hogy a rendőrség az ígéret ellenére nem zárta le a kaput (20 percet kértünk volna csak), egy sávot szabadon kellett hagynunk az autóknak. Így a sorfal nem volt annyira látványos, és az indulásnál is nehezebb volt a mozgás. A hanghatások közül a legerősebb a cserkészek üstdobja volt. Első világháborús angol katonaruhájukban három skót dudával fújták, ezt néhány kisdob és egy üstdob kísérte. A kaput elhagyva azután már szűk utcákon vonultunk, ahol a „Lauda Jerusalem” antifóna vette át a prímet, a pénteki keresztutakon már jól bejáratott és profin kezelt hordozható hangfalak segítségével.
Pizzaballa, az előző kusztos az oltárnál köszönti Pattont, a most beiktatott új kusztost.
Megérkeztünk a San Salvatore-templomba, és a testvéreket mind beterelték az oltár mögötti kórusba, az egyházi elöljárókat és más keresztény vendégeket az oltár köré gyűjtötték. (Köztük volt Gregory Collins bencés apát is a Dormitióból, akivel akkor már meg volt beszélve, hogy novemberben a Sapientián fog vendégelőadást tartani, mert magyarul megjelenik a könyve.) Az első négy padot a négy keresztény nemzet konzuljainak foglalták le: olasz, francia, spanyol, belga – továbbá itt ültek a világi hatóságok: belügy, rendőrség, kultuszminisztérium stb. Mögöttük ültek a Kusztódia munkatársai, a velünk együttműködő mozgalmak, közösségek, önkéntesek, illetve a helyi hívek, már aki közülük ilyenkor el tudott jönni. Igazából aki akart, mind befért a templomba. Végül is semmi egyéb nem volt a szertartásban, mint ami egy provinciális beiktatásakor: a kinevezés megerősítése, pecsét átadása, hitvallás és hűségeskü, és a testvérek köszöntik az új elöljárót. Egy-két apró külső jel, helyi hagyomány azért volt: mellkereszt és gyűrű felvétele. Rövid köszöntő beszédet mondok angolul, még rövidebbet olaszul, majd felolvasom a kinevezési dekrétumot, latinul – így együtt ez egy kicsit hosszú volt. Tetszett a gesztus a szervezők részéről, hogy mielőtt a testvérek tiszteletadásra mentek az új kusztoshoz, bemondták (olaszul, angolul, arabul), hogy mindenki maradjon a helyén, mert ez most hosszan fog tartani.
A kusztos beiktatásának ünnepsége a San Salvatore-templomban.
Aztán aránylag hamar átmentünk a Curia előcsarnokába, ahol szépen, szellősen elfértünk. Az állófogadáskor a Casa Nova, a ferences vendégház konyhája igazán kitett magáért. Érdekes találkozások, beszélgetések. Magyart is találtam, Brigitta nővért, aki angolkisasszony, és tanítottam a Sapientián, most idehelyezték Jeruzsálembe, ahol a rend iskolájában dolgozik, és a német Paulushausban lakik a Damaszkuszi kapuval szemben.
A vacsoránál a régi és az új kusztost ültetik egymás mellé. Julióval még egy jót beszélgetünk. Utána megmutatom neki a teraszokat, a csodálatos kilátást az esti Jeruzsálemre.
Az új kusztos átveszi a Kusztódia nagy pecsétjét a vizitátortól.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
