A názáreti bazilika a reggeli fényben, nyugat felől a dombról nézve.
Jeruzsálemben már várt a kész habitus, könnyű, vékony anyagból, helyi szabás szerint. Kellett is a vékony anyag, mert Názáretbe indulunk, ahol ilyenkor még párás meleg idő van. A szentföldi szentélyek közül melyik is lehetne méltóbb arra, hogy itt kezdjük a vizitációt? A 77 000 fős város „Galilea fővárosa”, lakóinak egyharmada keresztény.
Názáretben él a Kusztódia egyik legérdekesebb egyénisége: Bruno Varriano. Ő a közösség elöljárója (gvardiánja). Olasz, de évekig élt Brazíliában. Képzettsége klinikai pszichológus, heti egy napot dolgozik a jeruzsálemi francia kórházban, és tanít is pszichológiát a teológiai főiskolán. „Éli” is a pszichológiát: érzékeny szívvel segít beteg testvéreken, sokszor ő az utolsó mentsvára a nehézségekkel küzdőknek. Egy brazil lelkiségi mozgalommal együtt megszervezte a tv-közvetítést a bazilikából. Az egész világon mintegy 150 millióan követik. Hetente 250 e-mail érkezik, két önkéntes válaszol rájuk. Bruno tele van tervekkel, többféle közösséggel is együttműködik, önkéntesek jönnek ide, például Braziliából egy-egy egyházmegyés kispap.
A naponta végzett déli körmenet az Angyali Üdvözlet barlangjánál, balra palástban P. Bruno.
Názáret a „nagy házak” egyike, több funkcióval, aránylag nagy létszámú szerzetesi közösséggel. A középpontban természetesen a Barlang áll. (Hát barlangban lakott volna Mária? Az ottani, ókori építési módnak megfelelően a meglévő barlangok elé építettek házakat.) Déli 12-kor ünnepélyes körmenetben vonulnak a Barlanghoz, elimádkozzák az Úrangyalát, tömjénnel tisztelik meg a helyet, ahol latin felirat hirdeti: „az Ige ITT lett testté”.
Hétköznap a szentmise a Szent József-templomban van, ehhez kapcsolódik a ferences rendház kápolnája is. A környékről kb. 30 nővér volt jelen, ami jelzi, hogy sok egyházi intézmény működik itt. A testvérek lehetővé tették a számomra, hogy a Megtestesülés barlangjában is misézhessek egyszer. Vasárnap pedig a bazilika legfelső szintjén gyűlik össze a Szentföld e legnagyobb plébániája szentmisére. Jelentős a ferencesek iskolája is. Igazgatója egyúttal a plébános is, a jeruzsálemi születésű arab ferences, Amjad. Szimpatikus az igyekezet, amellyel a dialógusra akarják nevelni a diákokat, és meg akarják erősíteni őket a négyféle identitásban: arab kultúra, palesztin nemzet, keresztény vallás, izraeli állampolgárság. Találkoztam itt olyan ferences testvérrel, aki még mindig magán viselte annak nyomait, hogy Betlehemben át kellett élnie a 2002-es ostromot. A trauma miatt megroppant a testi-lelki egészsége. Később egyre inkább láttam, mennyire mély sebeket hordoznak többen is emiatt – és mennyire nehezen tudnak ma is közösen beszélni róla.
A testvérek rendszeresen járnak misézni nővérekhez és öregotthonokba. Ezek között a legfontosabb hely a názáreti klarissza kolostor. A 19. század végén telepedtek le itt francia nővérek, eredetileg az akkori város szélén. Itt lakott 1897–1899 között – tizenegy évvel megtérése után – Charles de Foucauld remeteként a nagy kert sarkában, miután eljött a trappistáktól. Itt írta Szabályzatát:
„… ahogy a Názáretinek – semmi habitusod; ahogy a Názáretinek – neked se legyen klauzúrád; ahogy a Názáreti – te is élj település közelében, elvegyülve az emberek között; ahogy a Názáreti Jézus – dolgozz te is legalább napi nyolc órát (testi munkát vagy egyebet, de lehetőleg kétkezi munkát); s végezetül, ahogy a Názáreti Jézusnak se volt – se nagy földed, se nagy házad, se semmiféle bőséged ne legyen, mindenben, még az alamizsnálkodásban is légy szegény.”
A klarissza monostort a város lassanként körbefogta, ezért a nővérek átköltöztek egy másik helyre, ismét „a város szélére”. Foucauld atya emlékét egy apró épületben mint múzeumban őrzik. A közösség végig francia nyelvű maradt, de létszámuk mára eléggé megfogyatkozott. Egy mexikói klarissza monostor vállalta a jelenlét folytatását, ők nyolcan vannak most a négy idős francia mellett.
A názáreti klarissza monostor kertjében egy kis épületben őrzik Charles de Foucauld emlékét.
Ahol ferencesek élnek a Szentföldön, az lehet nagyobb létszámú közösség (formális conventus, amelynek elöljárója a gvardián), de lehet olyan is, hogy csak 1-2 ferences él ott. Ezek nem alkotnak jogi értelemben rendházat, hanem mint „fiókház” tartoznak valamelyik nagyobb házhoz. A lelki és szellemi továbbképzésekre a fiókház mindig csatlakozik az „anyaházhoz”. Názáret ilyen nagyobb ház, és hozzá tartozik Kána és Mudzseidel.
Kána, Kafr Kanna városa Názárettől mintegy 5 km-re található. A bibliai Kána városát, a János-evangéliumban leírt első csoda színhelyét egy megalapozott hagyomány ezen a mai településen lokalizálja, bár más hagyományok is léteznek. 1945-ben 1930 lakosából 610 keresztény volt. 1948. július 22-én került izraeli uralom alá, mégpedig harc nélkül: egy ferences és egy görög ortodox pap a keresztény polgármesterrel együtt kiment a hadsereg elé, és tárgyalás útján elérte, hogy a lakosok helyükön maradhassanak. Ezért a keresztény papságot máig tisztelet övezi a városban. Azóta a muszlim népesség száma jelentősen megnőtt. A település mintegy 22 ezer lakosából jelenleg kb. 3500 a keresztény, ez megoszlik görög ortodoxok, melkiták, latin katolikusok és protestánsok között. A ferences rendház „Az Úr első csodájának” színhelye, és kedves szokásként sok zarándokcsoport tartja itt a házassági ígéretek megújítását.
Mudzseidel nevét bizonyára nem ismeri a magyar olvasó. 1948-ban volt itt, Názárettől 7 km-re nyugatra egy 2200 lakosú arab falu. Ez a háborúban elpusztult, lakói elmenekültek, és 1952-ben a régi színhely közelében Izrael felépített egy új települést Miqdal HaEmek néven („Torony a völgyben”). Először Iránból, később a volt Szovjetunió területéről telepítettek ide zsidókat. A ma 25 ezres város túlnyomó többségében zsidó lakosú, sokan a haredi irányzat követői. Szombaton voltam ott, egy lélek sem volt az utcákon. A katolikus templomot egyetlen ferences látja el, csoportokat fogad lelkigyakorlatra.
FOLYTATJUK!
Ferences Média
